Yamashita Asuka 26.

A vér édes íze

Másnap a halandó Asukának nyugodt napja volt. Délelött az iskolába volt, délután megtanult, elmesélte barátnőjének a történteket... persze nem sok sikerrel... már nem volt ereje, hogy bebizonyítsa állítását... de aztán eljött az este.

- Igen?

- Hm... Seto...

- Mi történt Asuka?

- Mond csak... nincs kedved sétálni egy kicsit? Holnap úgyis szombat lessz...

- Fél óra múlva jöhetsz... ma már nincs több dolgom.

- Rendben...

Fél óra múlva Asuka el is ment a fiúhoz, majd a városban sétálgattak.

- Szóval...? - kérdezte Seto.

- Hogy? - értetlenkedett a lány.

- Gondolom valamiről beszélni szeretnél... máskülönben nem sétálni akartál volna...

- Hátt... ami azt illeti tényleg van valami... - lassított le Asuka, és kicsit remegni is kezdett.

- Történt valami?

- Csak... olyan rossz érzésem van... mintha valami rossz lenne készülőben...

- Ugyan... - vonta meg a vállát Seto, kissé lekezelően.

- Komolyan... több furcsa dolog is van...

- Például?

- A hold... folyton azt bámulom, és mintha mondani akarna nekem valamit...

- A hold? Mond csak, jól vagy?

- Ez most komoly Seto! - pirult el a lány - Tényleg nincs valami rendben, ráadásul... félek saját magamtól...

- Mármint?

- Gondolom azt tudod, hogy nem bírom a vért... mégis... mintha arra vágynék...

- Erre inkább nem mondok semmit... - gúnyolódott vele a fiú, és kis ideig csendben voltak. Aztán mikor Seto ránézett... észrevette, hogy folynak a könnyei.

- Asuka?

- Nem bírom Seto... egyre jobban megőrít ez az érzés... és... még olyan érzésem is van, mintha követnének...

- Na jólvan... most szépen hazajössz velem, és nálam alszol...

- Hogy... nálad?

- Ne vörösödj, inkább gyere utánam... - fordult vissza sietve Seto.

- Hé! V-Várj meg! - futott utána a lány kissé félve. Még mindig úgy érezte, mintha valaki figyelné őt.

Miután Setoék házába értek Asuka elment lezuhanyozni... de ezúttal bezárta az ajtót. A fiú addig a házban mászkált, kissé feszülten, amit Mokuba is észrevett:

- Seto... jól vagy?

- Persze... miért?

- Csak mert az elöbb raktad be a könyvedet a fagyasztóba... - nézett rá kissé érdekesen öccse.

- Őőő... - nyitotta ki ismét az ajtaját, és tényleg ott volt.

- Valami nincs rendben?

- Csak Asuka... nem tudom mi történt, de valami baja van...

- Beteg?

- Dehogy is... max üldözési mániája van...

- Huhh, az rossz lehet... ma itt alszik?

- Igen... még a végén kárt tesz magában, ha otthon marad egyedül.

- Csak nem rólam van szó? - jelent meg mögöttük Asuka.

- De igen...

- Oh... hát oké... erre nem számítottam, deee... akkor én megyek is aludni...

- Én is megyek... - tette hozzá Seto - Mokuba, te is feküdj le...

- Rendben Seto... megpróbálok gyorsan elaludni... - mutogatott furcsán, majd nevetve elfutott.

- Ez... meg mit jelent? - vakarta a fejét Asuka.

- Semmit... - fogta meg a fejét barátja, majd együtt lefeküdtek. Seto behúzta a függönyt is, hogy a hold ne látszódjon... hátha az megnyugtatja Asukát. Nehezen ugyan, de sikerült elaludniuk... azonban mielött ez megtörtént volna, Asuka félálomba kérdezett valamit Setotól:

- Seto... ugye holnap is itt aludhatok?

- Persze...

- Mert félek a holnaptól...

- Félsz?

- Igen... holnap telihold lessz...

- És ez mit jelent?

- Még nem tudom... de félek, hogy semmi jót...

Másnap Asuka 9 fele felébredt, és egy rövid reggeli után hazament.

- Asuka, máris itthon? Azthittem tovább maradsz Ayuminál. - jegyezte meg édesanyja, mikor belépett az ajtón.

- Öm... áh, most eddig maradtam, volt egy ki dolga...

- Hé hugi... gyere egy kicsit. - mutogatott neki Taiga felfelé.

- Hogy MI?! Ayumi találkozni akar velem?

- Igen, az elöbb hívott...

- Ajj, annyira nincs kedvem magyarázkodni...

- Pedig muszály lessz... elvégre a legjobb barátnőd, nem igaz?

- Igen, de olyan bonyolult... ráadásul már meséltem neki erről...

- Ne nyávogj, inkább indulj! A házuk elött vár, és aztmondta sürgős.

- Oké, már itt se vagyok...

- Máris mész? - kérdezte édesanyja.

- Igen, sétálok egyet! - lépett ki az ajtón, majd futni kezdett Ayumiék velé. Barátnője már kinn várta, és amint Asuka odaért hajolgatni kezdett.

- Kérlek, bocsáss meg! Olyan szemét vagyok, hogy mindig fedezel és én még normális magyarázatot se tudok adni, de úgy van ahogy mondtam, másik világokba megyek át, és...

- Asuka vegyél levegőt! - názta meg Ayumi barátnőjét.

- Hm?

- Nyugi van... hiszek neked...

- Té... tényleg? - pislogott nagyokat.

- Igen... ha te mondod, akkor biztosan úgy van. - mosolyodott el barátnője.

- Ayumi... - lett egy kicsit könnyes Asuka szeme - köszi...

- Deee... - mutatott rá Asukára - el kell mesélned, hogy hol voltál este!

- Öm... hátt... - vörösödött el telljesen a lány.

- Ezt nem hiszem el, te bepasiztál! - ölelte át Ayumi nevetve.

- Hogy... mi?

- Seto Kaiba, ugye?

- Ezt... meg honnan tudod Ayumi?! - kiáltotta el magát.

- Jajjj ne már, vak lennék nem észrevenni! Már szinte megszállottan rajongsz érte, mindig az ő nevét írod mindenhova!

- Hátt... van benne valami... - vakarta a fejét Asuka.

- Na és hol tartotok? Megcsókolt már?

- Öm... igen... néhányszor... - csavargatta egyik hajtincsét zavarába.

- És történt több is?

- A-Ayumi! Mégis kinek nézel te engem?!

- Jólvan jólvan, de akkor is, ki tudja. - kacsintgatott.

- Olyan vagy...

- Hé! Hozzál már össze Yamival, olyan jó pasi!

- AYUMI! Hagyd már abba! - húzta fel kicsit magát, de aztán barátőjével egész jót nevettek ezen.

Asuka és Ayumi egész nap együtt voltak... mostanába úgyis úgy elhanyagolták egymást. Asuka ismét megkérte barátnőjét, hogy fedezze az este miatt, amit ismét Setonál tölt... persze Ayumi szívesen hazudott a kedvéért. Ahogy ő mondta: "A legjobb barátomért akár a tűzbe is ugornék!" Ez a mondat nagyon meghatta őt, már szinte sajnált elválni tőle... de a nap lassan lement, és egyre jobban félni kezdett, hogy vajon mi fog történni.

Seto otthon dolgozott, Asuka pedig Mokubával volt egész este. Nagyon jól érezték magukat és úgy tűnt, minden rendben lessz. 10 órakor le is feküdtek, épp úgy, mint elötte... csakhogy most Asuka nem tudott elaludni. Óvatosan felállt, amire Seto nem ébredt fel. Elhúzta a függönyt, és hosszasan bámulta a teliholdat. Nem bírt a szobában maradni... valami arra kényszerítette, hogy megszökjön. Kinyitotta az ablakot és kiugrott. Hihetetlen volt, de nem lett baja... a talpára esett. Hosszú ideig sétált a sötétségbe, míg nem újra úgy érezte, hogy követik. Azonban most valóságos volt... egy nem várt vendég csatlakozott hozzá.

- Áááá... itt az én elveszett kiscicám... - lépett ki a fal mögül Bakura.

- Szóval... te voltál az... te követtél engem tegnap is? - fordult felé a lány.

- Hm... meglehet... de te feltűnően nyugodt vagy...

- Sajnálom, de ma nem fogsz megijeszteni...

- Nem is állt szándékomban... csak téged akarlak...

- Álmodik a nyomor... - sóhajtott nagyot Asuka.

- Nem sokáig fogod ezt gondolni... - vett elő egy kést a zsebéből a fiú, amitől kicsit most meg is rémült.

- Mégis mit akarsz? - lépett hátra a lány.

- Csak figyelj... - markolta meg a kést. Vére lassan csöpögni kezdett, amitől Asuka még furcsábban érezte magát.

- Tudod, hogy honnan tudtam melyik a kedvenc lapod? ... Marik árulta el nekem...

- Marik? - kérdezett vissza értetlenül.

- Igen... mikor nekedment, és összeszedte a lapjaidat... akkor derült ki... - magyarázta, és Asuka kicsit ingerültebb is lett tőle. Lassan felé kezdett lépegetni.

- Megállj! Ne gyere közelebb!

- Tudom, hogy akarod... a vér... azt akarod, ugye?

- Te megőrültél! - csukta be a szemét.

- Tegnap azt mondtad Kaibának, hogy vérre vágysz... hát most megkapod...

- EZ HÜLYESÉG! ÉN FÉLEK A VÉRTŐL!!! - kiáltotta el magát, de hirtelen Bakura a véres kezét szájához tartotta és szorosan elé állt. Asuka elöszőr csak nagyon meglepődött, aztán becsukta a szemét, és próbálta elnyomni rossz érzéseit.

- Gyerünk... csak egy kortyot... hidd el, jobb lessz... - magyarázott neki a fiú, és már nem tudta megálni... lenyelte. Hosszú ideig csak így álltak, aztán mikor Bakura elenkedte a száját a lány viszakapta. Lenyalta az utolsó csepp vért is, és mikor kinyitotta a szemét... Bakura arcán nagy mosoly jelent meg. Akárcsak a vér, épp olyan volt Asuka szeme... vérvörös.

- Ügyes... nagyon ügyes... - törölgette Asuka arcáról a rajtamaradt vért. Nem csak a szeme lett vörös, két fekete fül is megjelent rajta, és szemfogai is nagyobbak lettek. Megfogta a fiú kezét, és beleakart harapni, de nem hagyta.

- Nana... ezzel még várnod kell... - simította végig kezét az arcán - Elötte lenne egy feladatom a számodra... annyi vért kapsz, amennyit csak akarsz... de elötte... öld meg Yugit.

Asuka azonnal odahívta Yugit, akinek a helyét egyből Yami vette át. Azonban még mit sem sejtett arról, hogy mi történt vele...

Asuka... mi történt? Mi olyan fontos az éjszaka közepén? - azonban a lány nem válaszolt, csak állt lehajtott fejjel. Elöszőr a fülei lettek gyanúsak Yaminak, aztán Bakura is megjelent. Hátulról átölelte Asukát, és úgy kezdett magyarázni:

- Yugi... örülök, hogy eljöttél...

- Bakura... mi folyik itt?

- Á, semmi, csak Asuka végre rájött, kit szeret valójában...

- Micsoda? Asuka! Mondj valamit! - kezdett egyre idegesebb lenni, a lány hallgatásától. Ő azonban nem szólalt meg, csak felnézett rá. Szeme úgy világított, mintha tűz égett volna benne, rémisztő volt.

- A... Asuka...? - rémült meg "huga" gyilkos tekintetétől.

- Látod Yugi? Vagy mondjam inkább... hogy Fáraó?! - kezdett el nevetni.

- Bakura! Mit műveltél vele?!!!

- Óóó... csak megízleltettem vele a vér ízét... ugye cicuskám? - simogatta meg a haját bekötött kezével, majd arcon csókolta.

- Te... rohadék...! - szorította ökölbe a kezét Yami.

- Ó, nem is mondtam még... tudod te, miért vagy itt? Csak gondoltam megmutatom, mire képes az én új kedvesem... - szorította oldaról a fejét Asuka fejéhez - Tudod mit ígértem... ha megölöd annyi vért kapsz, amennyit csak akarsz... - ezektől a szavaktól Asuka komoly tekintetén egy apró mosoly jelent meg... egy kegyetlen és félelmetes mosoly.

- Ahogy akarod... - jegyezte meg, majd Bakura a kést kezébe nyomta.

- Rajta, öld meg! - engedte el, a lány pedig azonnal Yami felé dobta a kést. A fiú szerencsére kikerülte és a kés egy fába csapódott. Csakhogy mikor előre nézett Asuka már elötte volt, és gyomron rúgta. Szegény fiú nagyon nagyot kapott, a lány pedig még arcon is csapta. Yami a földön maradt, és csak nehezen tudott felálni. Csakhogy amint felált Asuka máris megfogta a nyakát, és egy falhoz szorította.

- A-Asu...ka... - mondta nehézkesen a fiú, de ennél többet már nem tudott kicsikarni magából, olyan erősen szorította.

- Ez az, folytsd meg! - nevett nagyokat Bakura.

Asuka még erősebben kezdte szorítani, Yami pedig telljesen tehetetlen volt. Mégha tudott volna is védekezni, nem akarta bántani. Úgy tűnt, Yamit senki nem menti meg... de nem így történt. Valaki kivette a kést a fából, és saját kezét vágta el. Épp úgy, mint Bakura, ő is Asuka arcához nyomta véres kezét. Amint a vére nyelvéhez ért, már tudta, ki öleli át. Elengedte Yamit, aki a földre esett... és kezdett ismét önmaga lenni.

- Mi a... - húzta fel magát Bakura, mikor meglátta Asuka barátját. A lány könnyei lassan előjöttek, és mikor egy fehér hullám söpört végig a testén, ellökte magától a fiú kezét és sikított egyet. Mikor Seto magához akarta ölelni, megjelent a Béke Hírnöke.

- Ne! Ne nyúlj hozzá!

- Mi? Mégis miért ne? - nézett a földön kuporgú Asukára.

- Harcol... méghozzá... a vérszomja ellen...

- A vérszomja? Mégis mi történik vele?! - kezdett el kiabálni.

- Ettől féltem... az én testembe csak egy fehértigris és egy hópárduc, nameg a Béke Hírnöke lelke van... de az utána lévő életeink... már hozzá tartoznak...

- Ez mégis mit jelent?!

- Asuka testébe nagyon sok macska lelke van... és úgy tűnik kezdik átvenni az irányítást a teste felett.

- De miért pont most?!

- Mert már nem vagyok vele... amíg én is vele voltam, a hatalmam elnyomta őket... de teliholdkor megnő az erejük... és most, hogy Bakura megkostóltatta vele a vért - nézett a fiúra - már végleg felébresztette őket... és úgy tűnik, most nem a legbarátságosabb kelt fel...

- Ezért megöllek! - futott Bakura felé Seto, de Asuka megállította.

- Ne! Ne bántsd! - ugrott fel, ám amilyen gyorsan felált, olyan gyorsan össze is esett.

- Asuka! - futott hozzá vissza Seto - Mégis miért ne?!

- Mert... akkor a jó Bakurát is bántanád... és azt nem akarom... - magyarázta neki, és úgy tűnt, ismét önmaga. Fülei eltűntek, fogai is újra normálisak lettek, és a szeme is visszanyerte eredeti kék színét.

- Jól vagy? - törölte le barátja saját vérét arcáról.

- Hogy én?... Hogy én jól vagyok-e?... - kezdtek el folyni könnyei - Mi van Yugival? Ugye... nem öltem meg?

- Dehogy is... - hallattszott a fiú hangja - Elég nagyot kaptam, de semmi komoly...

- Én... úgy sajnálom...

- Nem történt semmi... nem te voltál. - nyugtatta.

- Ne aggódj hugi... meggyógyítom...

- Kö... köszönöm...

- Hát akkor... azthiszem én megyek is... - fordított nekik hátat Bakura - Ja igen... még valami...

- Mit akarsz még tőlem? - állt fel lassan a lány, Setonak támaszkodva.

- Most, hogy megismerted a vér édes ízét... egy igazi vadállat lett belőled.

- Hogy... micsoda? - rémült meg a lány.

- Úgy bizony... egy édes kiscica és egy vadmacska vagy egyszerre... egyik nap lehet, hogy öleled... másik nap pedig megölöd... - ezektől a szavaktól annyira megrémült Asuka, hogy Seto karjaiba esett, és ott kezdett el zokogni.

- BAKURA! TAKARODJ INNEN, VAGY ESKÖSZÜM MEGÖLLEK!!!! - ordított rá Seto gyilkos tekintettel.

- Még találkozunk! - intett egyet gúnyos mosollyal, majd eltűnt...

Ezek után mindenki hazament, Asuka pedig ismét visszament Setoék házába.

- Ne merj újra megszökni... - mondta neki mérgesen Seto.

- Nem fogok, ígérem...

- Azt ajánlom is... nagyon ideges lettem, mikor kinyitottam a szemem és nem voltál itt...

- Sa... sajnálom...

- Jólvan... de mostmár aludjunk...

Hosszú idő telt el ismét, és Asuka nem tudott elaludni. A könnyek csak úgy folytak a szeméből, majd átölelte barátját.

- Asuka? - ébredt fel kissé aggódóan.

- Csak... csak maradj mellettem... - sírt tovább a lány, majd hosszú idő mulva nagynehezen elaludt...

By Bridget