Yamashita Asuka 25.

A Titok

Az idő csak telt... ám egy fontos titok még váratott magára. Asuka nagy titka, amit csak kevesen érezhettek...

- "Hát ismét itt vagyok... Yusuke világa, ami remélhetőleg segít megtalálni szüleim gyilkosát..." - gondolkozott magában Asuka egy fán ülve. Egy erdő közepén volt, amely akár saját világába is lehetett volna... csakhogy azon a helyen gonosz erők dolgoztak. Ez volt az a sziget, ahol a Sötét Harcművészetek Viadalát megrendezték. Asuka ugyan nem akart résztvenni ebbe, feladata miatt nem hagyhatta, hogy egy lehetőséget is elmulasszon a bosszúra. Gondolkodása közben ismerős hangokat hallott, le is ugrott a fáról és csatlakozott hozzájuk. Yusuke, Kurama, Hiei és Kuwabara kissé meglepetten vették észre a lányt.

- Nahát... Asuka, ugye? Már megint itt vagy?

- Igen Yusuke... ameddig meg nem tudom, amit akarok, addig itt maradok veletek...

- Eddig azthittük segíteni jöttél... - jegyezte meg Kurama.

- Persze, elvégre az a feladatom... de van egy másik fontos küldetésem is...

- Fontos küldetés? Mégis miről beszélsz? - kérdezett rá Yusuke értetlenül.

- Tudjátok... még nagyon régen egy gonosz szörny lemészárolta a szüleimet... addig nem nyugodhatok, amíg meg nem találom, és nem végzek vele...

- Akkor meg miért ide jöttél? Itt ugyan meg nem találod... - jegyezte meg Hiei gúnyosan.

- Mert ezt tanácsolta nekem valaki, szerinte itt megtalálhatom...

- Én tudom! Majd mi segítünk megkeresni, rendben? Úgyis viszonoznunk kell a multkorit! - állt mellé Kuwabara.

- Csakhogy... - kezdte el Kurama - nem lessz könnyű... nem túl nagy a valószínűsége, hogy itt van... ebben a világban...

- Igen tudom... csakhogy valami gátolja az erőmet... nem vagyok képes odajutni... az alvilágba...

- Az alvilágba?! - kiáltott fel Yusuke és Kuwabara.

- Te komolyan onnan jöttél? - kérdezte tőle Hiei szúró tekintettel.

- Nagyon úgy tűnik... mert ez a világ kicsit se hasonlít rá...

- Nem hiszek neked... - fordított nekik hátat Hiei.

- Hogy mi?

- Nem hiszem, hogy te képes voltál ott élni...

- Valóban? - kérdezett újra a lány, és bizonyítás képpen előhozta vörös auráját. Most még erősebb volt, mint eddig bármikor...

- Lehet, hogy még nem telljesen vagyok tisztában a múltammal, de sok mindenre emlékszem... de akkor is eljutok oda, ha addig élek is...

Asuka ereje nagy szélt kavart, ám mielött még többet mutathatott volna, telefonja megszólalt.

- Most... mi történt? - kérdezősködött Yusuke.

- Kaptam egy hívást... - tűntette el lassan az auráját - Most mennem kell... de még találkozunk. - nézett rá Hiei-re, aki még mindig hátatfordított neki, majd egy tűzcsóvában eltűnt.

- Miért hívtál? - jelent meg Seto irodájába.

- Hogy miért hívtalak...? Márcsak ennyit tudsz kérdezni tőlem?! - kezdett el kiabálni a lánnyal.

- Mostmeg miről beszélsz?

- Mond csak, miért nem tudom már a macskádat idehívni?

- Kirana-nak hívják, és azért, mert vannak bizonyos szabályok. Ha túl sokat viteted ide-oda magadat, az Kirana számára nagyon megterhelő.

- Ez nem igaz... egyszerűen csak nem akarsz beszélni velem, valld csak be. - ám Asuka nem mondott semmi, elfordult tőle, és némán állt az ajtó elött.

- Te nem az az Asuka vagy, akit én ismerek... - jegyezte meg a fiú, amitől a lány felkapta a tekintetét.

- Valóban úgy gondolod...? - hajtotta le ismét a fejét. Amint ezt kimondta, Seto maga felé fordította, és megakarta csókolni... de Asuka nem hagyta, és elkapta a fejét.

- Elég csak a szemedbe néznem... - engedte el a fiú - Régen szeretetet sugallt a tekinteted, nyugalmat és boldogságot... de most... a lehető leghidegebb...

- Elmegyek... - fogta meg a kilincset Asuka, de mielött eltűnhetett volna Seto még feltett neki egy utolsó kérdést.

- Van valaki más... igaz?

- Talán... - jegyezte meg a lány hosszú idő után - Két óra múlva gyere Yugiék boltja elé... valamit mondanom kell nektek...

- Nekünk? - kérdezett vissza a fiú, de addigra már eltűnt.

- Mond csak Kirana... valóban ennyire megváltoztam volna? - sétált Inuyashéáknál, kissé feszülten.

- " Azthiszem igen... "

- Nem baj... így lessz a legjobb...

- "Elmondod nekik?"

- Igen... még ma este...

- "Mond csak Asuka... kire gondoltál, mikor azt mondtad Kaibának, hogy talán van valaki más?"

- Emlékszel, mikor elöszőr mentem Yusukéék világába? Amint megjelentem és harcolni kezdtem azok ellen a zombik ellen, Hiei egyből hason szúrt... persze nem esett nehezemre begyógyítani a sebet, és kiabálni kezdtem velük... hogy miért bántanak, mikor segíteni jöttem. Aztán megmentettem Kuwabarát és elindultunk megkeresni Yusukét. Egy hosszú lépcsőn mentünk végig, ami nagyon régi volt, és egy óriási szakadék volt alatta. Egy rossz lépés volt, és leszakadt alattam... biztos voltam benne, hogy leesem, és akkor... Hiei megmentett. Elkapta a kezemet és felhúzott. Mikor belenéztem a szemébe... ugyanazt éreztem, mint régen Setonál... és azóta úgy érzem, valóban megváltoztam...

- "Mostmár értem... és gondolod, hogy Asuka... ?"

- Igen... biztos vagyok benne... ezért is kell még ma összehívnom mindenkit...

Lassan el is jött az este. Seto, Yugi, Téa, Joey és Tristan is összejöttek Yugiék bolja elött. Senki sem értette, hogy Asuka vajon mit akar, de a változást mindannyian észrevették.

- Most hogy mondjátok... Asuka tényleg nagyon komoly lett mostanában... - jegyezte meg Téa, de Joey belevágott a mondatába.

- Igen, már arra se volt mérges, mikor cukkoltam Kaib... - azonban Tristan befogta a száját, mielött végigmondta volna Seto nevét.

- Tényleg... Kaiba... történt esetleg valami mostanában? - kérdezett rá kicsit bizonytalanul Yugi.

- Igen! Biztos te magyaráztál neki valamit, és attól lett ilyen! - kezdett el gyanusítgani Joey.

- Ennek semmi köze sincs hozzá... - hallattszott a hang, és meg is jelent Asuka.

- Asuka... hogyhogy nem a megszokott ruha van rajtad? - kérdezte tőle Téa, meglátva a piros ruháját.

- Kölcsönadtam valakinek...

- Mi lenne, ha elmondanád mit keresünk itt? Nincs nekem ilyenekre időm... - kapta fel egy kicsit a vizet Seto.

- Ahogy akarod... szóval, nem is húzom az időt... Seto Kaiba... mostantól nem vagy a barátom. - jelentette ki nyíltan a lány, amitől Yugiék álla le is esett. Hosszú idő múlva Seto reagált rá:

- És ehhez mégis miért kellenek ők is? Elég lett volna benyögnöd ezt a mondatot az irodában... - fordított nekik hátat, és elindult hazafelé.

- Még nem fejeztem be! - kiáltott utána a lány - Van itt még valaki...

- Csak nem az új fiúd? Kicsitse érdekel...

- Nem... nem fiú... valaki, aki még mindig szeret téged...

- Mégis miről beszélsz? - fordult feléjük Seto.

- Jólvan, mostmár előjöhetsz... - fordult hátra Asuka. A sötét fák között valaki közeledni kezdett feléjük. Mikor egyre közelebb ért, egyre ismerősebb lett. A ruha, a haj, mind ismertek voltak már számukra, és mikor meglátták, elált a lélegzetük.

- Szi-Sziasztok...

- A-A-A-A-ASUKA??!!! - kiáltották el magukat Yugiék.

- Mi van itt? Ti... ti is két Asukát láttok? - törölgette a szemét Joey. Mégegy Asuka jelent meg, de úgy tűnt nekik, hogy az igazi. Megszokott ruhája volt rajta, és kissé el is volt pirulva.

- Mond el nekik hugi...

- Hugi? - kérdezett vissza Téa.

- Öm... nos... az történt... - kezdett el nehezen magyarázkodni a legutóbb előkerült Asuka - Tudjátok nagyon nehéz volt ugrálnom a világok között, és otthon tanulnom is kellett... már kezdtem elveszíteni a fonalat, mikor eszembejutott egy megoldás... szétválasztottam a lelkemet, így kettő lett belőlem.

- Mármint... - nézett a másik Asukára - ti egyek vagytok? De... akkor miért különböztök...?

- Ez egy olyan dolog, amit még ő sem tud... - szólalt meg a piros ruhás lány.

- Hogy? Ez mit jelent nővérem?

- Úgy tűnik, nem lett belőled kettő Asuka... én nem te vagyok, csak benned éltem eddig...

- Bennem... éltél? Úgy érted...?

- Igen... én vagyok a Béke Hirnöke... mikor különváltunk, úgy éreztem sokkal erősebb vagyok... aztán... megismerkedtem valakivel, és már megváltoztak az érzéseim is... aztán mikor este ismét egy testbe kerültünk telljesen összezavarodtunk... ez így nem fog menni.

- És akkor most mit csináljunk?

- Sajnálom hugi... az lessz a legjobb, ha soha többet nem egyesülünk...

- De... én ezt nem akarom! - sírta el magát a lány.

- Figyelj Asuka... - sétált elé a hírnök, majd megfogta a vállát - Így lessz a legjobb... mostmár csak egy egyszerű lány vagy, nincs különleges hatalmad, élheted a normális életedet... persze Kirana azért veled marad, amikor szükséged lessz rá. Ne feledd, én csak egy valamiért vagyok itt... hogy bosszútálljak a szüleim haláláért... és nem akarom, hogy te is megsérülj, vagy miattam harcolj... meg kell értened...

- Persze, én megértem... csak... hiányozni fogsz... - folytak még mindig könnyei.

- Nekem is hiányozni fogsz, de attólmég találkozni fogunk néha... hugi... - ölelték át egymást.

- ÁCSI!!! - kiáltott egyet Joey - Akkor most összegezzünk: A fehér ruhás Asuka a halandó, aki úgy viselkedik, mint eddig... a másik, a piros ruhás Asuka, neki van különleges ereje, és sokkal komolyabb... de mégis mi a fenéért hívjátok testvérnek egymást?

- Tudod Joey, ha úgy vesszük ő sokkal idősebb nálam - szólalt meg a halandó Asuka - ezért nevezem a nővéremnek.

- Világos... csak kissé nehéz még felfogni... - vakarta a fejét Tristan.

- Most, hogy elmondtuk... én megyek is... mostantól nem jövök ide, hogy ne zavarjak össze senkit...

- Oké... - mondták barátai még kicsit zavarodottan, majd el is tűnt a Béke Hirnöke.

- Öm... beszélhetnénk... Seto...? - szólalt meg a lány, amire Téa jól reagált:

- Nah, ideje mennünk... - fogta meg barátait, majd elvonszolta őket onnan, hogy nyugodtan tudjanak beszélni.

- Szóval... te az az Asuka vagy...?

- I-Igen... - lett egyre vörösebb, és mostmár Seto is biztos volt benne.

- Ne haragudj, hogy megtiltottuk Kirananak, hogy elhozzon... csakhát azthittük mi ugyanolyanok vagyunk, és nem akartunk szólni erről... de aztán így, hogy kiderült mások vagyunk... - azonban Seto félbeszakította azzal, hogy megfogta az állát.

- Mond csak... - ölelte kicsit magához - te voltál az, akivel a szobádba voltam... igaz?

- É-Én voltam... - jött telljesen zavarba Asuka. Seto kicsit gondolkozott, majd kissé elmosolyodott és átölelte.

- Akkor oké... - jegyezte meg. Ezt hallva Asuka megkönnyebbült, azthitte ezek után majd békülnie kell barátjával, de a végén minden, a lehető legjobban sikerült.

- Hm? - kapta fel a lány hirtelen a fejét.

- Mi történt?

- Csak... hallottam valamit...

- Ugyanmár... csak a szél volt... - jegyezte meg a fiú, majd mindketten hazaindultak.

- Hazavitted?

- " Igen... de gazdám... biztos vagy benne, hogy mostmár átlagos életet tud élni?"

- Nem tudom Kirana... van egy dolog, amitől nagyon félek... és ha ez beigazolódik... akkor Asukára még nehezebb jövő vár, mint énrám...

By Bridget