Yamashita Asuka 24.

A nagy találkozás

- "Asuka... mit tudtál meg?" - kérdezősködött Kirana, miután hazavitte a lányt.

- Szörnyű volt... úgy tűnik a multban sok vér tapad a kezemhez...

- "De..." - akart visszakérdezni Kirana, de a lány nem hagyta.

- Ne haragudj, de azthiszem alszom egyet...

- "Nincs még túl korán?"

- Áh... alszom 2 órát, aztán 8-kor felkelek vacsizni... a mostanába történteket úgyis kikell rendesen pihennem...

Kirana jobbnak látta, ha hagyja aludni... de nem sokkal 7 után valaki elhívta...

- Á... szóval alszik... - szólalt meg Seto, miután odavitette magát Kirana-val.

- Ez remek... most keltsem fel? - nyúlt a lány felé, azonban Kirana morogni kezdett - Hm? Most meg mi van? Hiába morogsz, én nem értem mit akarsz mondani... - magyarázott neki a fiú, aztán kis idő mulva megunta a várakozást, és a lány mellé feküdt. Asuka hosszú ideig nem kelt fel, a fiú gondolatai pedig tőle furcsa mód elkalandoztak...

- "Emlékszem... nem is olyan régen ugyanígy feküdtünk itt... miután Bakura megtámadott... Az az átkozott, még mindig nem tudjuk mit akart tőled... de nem fogom hagyni, hogy bántson..." - szorította magához Asukát - "Még magamnak is nehéz beismerni... de ha nem vagy velem, akkor hiányérzetem van... azért is vagyok most itt... két napja nem láttalak, mióta végelett a Battle City-nek... és úgy tűnik még mindig levagy gyengülve... aggódom érted..." - rakta a kezét lassan Asuka kezére - "Tudom... hogy azért nem jöttél el hozzám, mert azt hitted dühös leszek... a vereségem telljesen feldühített, és azthitted kiabálni fogok veled, amiért nem álltál telljesen mellettem... de mostmár nem érdekel... te és Mokuba még mindig megvagytok nekem, és ez a legfontosabb... már nem is emlékszem, mikor éreztem így magam... Gozaburo... őmiatta felejtettem el mindent... az az átkozott... miután a szüleink meghaltak, és árvaházba kerültünk... a nagy sakkbajnok, kikapott egy kisgyerektől... tőlem... és hozzá kerültünk... úgy kezeltek minket, mint a rabszolgákat... akkor csak Mokuba volt velem, mindenki mást ellenségként kezeltem... de amióta téged ismerlek... minden más lett... az elején nagyon hideg voltam veled, hidegebb mint másokkal... de csak mert nem voltál olyan, mint ők... irántad mást éreztem, és ez dühített... de egy idő után rájöttem, hogy rád van szükségem, és most itt vagyunk..." - térdelt fel lassan, majd az alatta fekvő Asuka arcát maga felé fordította.

- Hm?... Seto??... - ébredt fel a lány - Te meg mit csinálsz itt?

- Unatkoztam...

- Ó... és ezért kellett felkeltened?... - fordult vissza a lány, hogy tovább aludjon... azonban Seto megfogta az állát, és ismét maga felé fordította.

- Gondoltam... hátha lenne kedved csinálni valamit... - húzta végig lassan az ujját Asuka száján, aki telljesen belepirult.

- U-Ugye nem gondolod komolyan?! - kérdezte tőle a lány telljesen vörösen - Taiga itthon van!

- Nem érdekel... - tűrte el Asuka haját, majd megcsókolta a nyakát és erősen magáhozszorította. Asuka nagy levegőtt vett, és azthitte ott helyben megfullad. A fiú lassan a hátát kezdte simogatni, Asuka számára pedig már a tudat, hogy Seto mit szeretne is sok volt.

- Seto... - suttogta neki a lány csukott szemmel és telljesen vörösen... kezét nehézkesen a fiú fejére rakta, aki még mindig a nyakán tartotta száját - kérlek... hagyd abba... most... most nem lehet... - kérlelte halkan, és talán az izgalom, talán más, de valami mintha nem hagyta volna levegőt venni... aztán mikor Seto elengedte a nyagát fellélegzett... végre kapott levegőt.

- Megakarsz fulladni? - kérdezte tőle a fiú gúnyosan.

- Seto... - lihegett még mindig a lány - Mégis mit csinálsz? Miért... miért pont most? És miért pont itt jött ez rád?! - de hiába kérdezősködött, barátja nem válaszolt.

- Szóval... nem akarod...? - nézett Seto komolyan a lányra, aki már semmit se értett.

- Jézusom! Mi történt veled? Én... azthittem haragudni fogsz rám, nem pedig...! - rakta kezét a fiú mellkasához, hogy kicsit távolabb tartsa magától. Így is olyan vörös volt már, hogy a láza is felmehetett.

- Több napja nem láttalak... - magyarázta neki komolyan, Asuka pedig kissé meglepetten hallgatta - Már kezdtem aggódni érted... és most... nem bírok magammal... - hajolt a lány felé, hogy megcsókolja, mikor...

- Asuka! Megromlik a kaja ha nem jö... - lépett be az ajtón Taiga, mikor megpillantotta őket.

- Ta-Taiga! - nézett rá rémülten Asuka, azonban mikor testvére meglátta Seto-t és a kezét a lány combján, telljesen megőrült.

- HÉÉÉÉ TE!!! - mutatott a fiúra - Ez meg mit keres itt???!!! Mégis mit képzelsz?! Tudd ám, hogy hova teszed a kezed!!! - lépett nagyokat Asuka ágya felé, a lány pedig gyorsan kiugrott Seto alól, és vörösen bátyja elé állt.

- Ez... nem az aminek látszik... - hadonászott, de testvérét nem tudta megnyugtatni.

- Méghogy nem?! Csak úgy rádmászott!!!

- Ő a barátom Taiga! - kiabált vissza a lány.

- Nem érdekel, ő akkor is csak egy tapló, akit sose akarok itt látni!

- Jézusom, hiszen nem is ismered!!! - csapott Asuka a homlokára.

- Hogy mondtad...?! - állt fel lassan Seto az ágyról, és mikor odaért Asuka megfordult, hogy most barátját tartsa vissza.

- Ugyan már, ne is figyelj rá, nem tudja mit beszél!Háháhá... - nevetett zavartan.

- Hogy én?! De igen! Ezt a Kaibát csak saját maga érdekli, nem érdemel meg téged!

- Milyen nagy szavak... szóval te vagy Asuka bátyja... hm... - hajtotta le a fejét gúnyos mosollyal - azthittem ennél azért érettebb vagy.

- Hogy mi?! - ugrott Taiga a fiú felé, de huga visszafogta.

- Nézz csak magadra... ez a kis jelenet, amit Asuka miatt csinálsz... nevetséges... nem hagyod, hogy azt tegye amit akar... talán félsz, hogy elveszíted? Hm... pedig nem tűnsz annak a tipikus jó testvérnek... mondtad egyáltalán neki valaha is, hogy fontos neked? Mert én nem sok jót hallottam a te testvéri szeretetedről...

- Nocsak! Ezt pont a világ legérzéketlenebb embere kérdezi tőlem?!! Hát nálad biztos többször mondtam neki... és amúgyis... még egyedül is jobb lenne leélnie az életét, mint veled! Egy olyan egoista barom, mint te aztán biztosan nem tudja boldoggá tenni...

- ELÉÉÉÉG! - kiáltotta el magát Asuka - Mind a ketten nevetségesek vagytok! Taiga, tudod jól, hogy mindig veled voltam és veled is leszek ha szükséged van rám... nekem örökké a testvérem leszel, de azt is jól tudod, hogy nem szólhatsz bele az én dolgaimba... Seto, te meg azt tudod nagyon jól, hogy bárki bármit mond én akkoris téged foglak szeretni, és benned se kételkedem... mindkettőtökkel sokat veszekedtem, de nekem mindketten fontosak vagytok, és azzal bántotok leginkább, hogy itt veszekedtek elöttem! Hiszen nem is ismeritek a másikat! Vagy legalább ne cseszegessétek egymást, ez olyan gáz! - magyarázott a fiúknak Asuka, akik úgy tűnt megértették.

- Azt csinálsz, amit akarsz... - fordult meg Taiga - De anyáék fél óra mulva itthon lessznek, addigra a barátodnak elkéne mennie... - majd elment.

- Seto... - nézett a lány kicsit szomorúan.

- Értem... csukta be a szemét Seto - Akkor lassan mennem kell.

- Hát... nagyon úgy néz ki... sajnálom...

- Mit?

- Hátt... hogy menned kell... örültem volna, ha még maradsz...

- Nem hittem volna... - gúnyolódott a fiú.

- Jólvan, nem voltam ilyenre felkészülve! Olyan váratlanul jelentél meg, és... - de nem folytatta, mert már így is telljesen vörös volt.

- Akkor megyek. - nézett rá Kirana-ra, aki a veszekedésig a széken aludt - De azért ezt az éjszakát... - ölelte át Asukát - még bepótoljuk... - majd adott neki egy búcsúcsókot. Miután Kirana elvitte, Asuka a térdére esett, és telljesen összevolt zavarodva.

- "Te jó ég... Seto... ha nem állítom meg, akkor lehet, hogy... NEM! Mik jutnak eszembe!" - rázta meg a fejét telljesen vörösen - "Az az érzés... úgy éreztem meghalok... de nem volt annyira rossz... sőt... inkább jó érzés volt... de csak Taiga miatt nem hagytam magam... mi?! MIRŐL BESZÉLEK?! Én... én még nem álok készen ilyesmire... de Seto annyira... annyira más volt... ahogy rámnézett... még most is beleremegek... még Taiga sem érdekelte... eddig, alig csókolt meg néhányszor, de most... szinte bármire képes lett volna... ajjj, ha legközelebb is ezt csinálja, akkor mégis mit tegyek?... Hagyjam magam?... vagy ellenkezzek?... honnan fogom tudni, hogy kész vagyok-e ilyenre?!... áááá, nem bírom!" - állt fel összezavarodva és elindult megvacsorázni, mielött szülei megérkeznek.

- Elment? - nézett rá kissé szúró tekintettel bátyja.

- Igen... - ült le Asuka, majd enni kezdett. Taiga is leült mellé, mert még ő sem evett.

- Tudod - szólt hugához - nem értem mit szeretsz benne...

- Neked nem is kell tudnod... ez az én dolgom.

- Na ide figyelj! Idehoztad ezt a házunkba, még szép, hogy rám is tartozik!

- 1. Seto-nak hívják, ne merd mégegyszer azt mondani rá, hogy EZ!!! És 2. Nem én hoztam ide, ő jött ide!

- Micsoda?! Ugrott fel az asztaltól testvére - Hogy nem te hoztad ide?!

- Nem...

- És így rádmászott ez a szemét?!

- Ne ugassál már, a barátom!

- És?

- És?! Ugye nem gondoltad, hogy egy méteres távolságot tartunk egymás között?!

- Nem érdekel, de itt akkorse faljátok egymást...

- Hogy MI??!! Mi nem... - mentegetőzött elpirulva Asuka.

- Áááá, neeem... csak mikor bementem rajtad feküdt, jóformán már szedte le rólad a ruhát... ez aztán nem az... és ha nem megyek be?Úr Isten! Ez a tirpák képes lett volna itt he-...

- KUSSOLJÁL MÁR BE!!!! Ez csakis a te fejedbe fordulhat meg! - fordult el tőle a lány sértődötten.

- Egy pillanat... vett észre valamit Taiga - Mi az ott a nyakadon?

- A... nyakamon?

- Igen... egy vörös folt...

- Vörös?! - lett ő is egyre vörösebb, majd kínosan felindult... - Ugyan, csak képzelődsz, háháhá...

- Kiszívta a nyakad?!

- És... most megyek!!! - kezdett el felfele futni Asuka szorult elyzetébe.

- Szóval tényleg???!!!!

- TAIGA...!!!

- MÉG EGY EKKORA ÁLLATOT!!!!!!

- ÁLLÍTSÁL MÁR MAGADON!!!!

- CSAK KERÜLJÖN A KEZEM KÖZÉ... MEGÖLÖM!!!!