Yamashita Asuka

Mégis mi folyik itt? - vonta kérdőre Téa Seto-t, miközben Asukát ellátták. Szerencsére a léghajón voltak orvosok is, akik mindenre felvoltak készülve, hogy ne kelljen a versenyt félbeszakítani.

- Válaszolj már Kaiba! - kezdte el Joey ráncigálni ruháját, azonban Seto gyilkoló tekintete miatt Serenity Joey elé állt és visszafogta, még mielött a fiú esetleg bántotta volna.

- Jó lenne, ha végre felfognátok... - válaszolt nekik dühösen - Nincs ehhez semmi közötök!

Néhány pillanat múlva megjelent az orvos.

- Doktor úr! Hogy van? Ugye nincs semmi baja?! - kérdezték Asuka barátai aggódóan.

- Nos... nagyon levan gyengülve, szerencsére a szervezete erős, de úgy tűnik egy igazán komoly sérülés van a hátán, amit össze kell majd varrnunk... ehhez viszont jobb lenne egy igazi kórházhoz elmenni, ilyen sérülésre nem készültünk fel telljes mértékben...

- Nem szállunk le... és nem is fogják összevarrni a sebet... - vágott az orvos szavába Seto.

- Dehát... Mr. Kaiba...

- Azt mondtam nem! - kiáltott rá az orvosra.

- Úgy tűnik nem érti a dolog komolyságát... ha nem varrjuk össze a sebet, akkor elvérezhet! - erősködött tovább az orvos.

- Utoljára mondom... nem fogják összevarrni... és többet erről ne is halljak. - szögezte le a fiú, majd a kórházi szoba felé ment.

- Te szemét...!!! - kiáltott utána Joey, de Yami visszafogta.

- Yugi...? Mégis mit csinálsz?!

- Nyugalom Joey... menjetek a szobátokba... majd én elintézem... - majd ő is bement Asukához az orvossal együtt.

A lány hasára volt fektetve, a seb pedig tisztán látszódott. Minden bizonnyal a varrására készültek már.

- Kössék be a sebet, és adjanak neki fájdalom csillapítót! - szólt Seto az orvosnak, majd Yamival kimentek.

- Kaiba... - szólt Yami a fiúhoz - te tudtál erről, igaz? - ám Seto nem válaszolt neki.

- Kaiba... te... nem vagy normális...! Ha tudtál róla, hogy voltál képes megengedni, hogy benevezzen?!

- Azthiszed megtudtam volna állítani?... Hiszen ismered... ha valamit a fejébevesz, azt nem engedi egykönnyen...

- Na és a seb? Mégis honnan van?!

- Ezt talán tőle kéne kérdezned...

- Kaiba...!! - emelte fel a hangját Yami jelezve, ez nem a legalkalmasabb helyzet a gúnyolódásra.

- Állítólag az egyik barátja sebesítette meg, de ne kérdezd hogy történt...

- Márcsak egy valamit nem értek... miért nem engeded, hogy bevarrják a sebét?! Elvégre... én úgy tudom, hogy szereted! - ettől az utolsó szótól Seto kicsit ideges lett, és lassan Yami elé állt.

- Idefigyelj... nem azért csinálom ezt, mert olyan jó érzés nekem... hanem mert Asuka így akarta...

- Hogy... ő akarta így? - lepődött meg a fiú.

- Mikor elmesélte, hogy mi történt... én is megkérdeztem tőle, hogy miért nem varratja össze a sebet? Azt mondta nincs olyan hely, ahol normális magyarázatot tudna adni a sebről... és hogy nem akarja bonyolítani a dolgot. Azonban... késöbb azt is mondta, hogy arra vár, hogy visszatérjen az ereje, és meggyógyítsa magát. Így tud a legkönnyebben felépülni.

- Hm... így már világos... na és a kártya?

- Azthiszem az egyértelmű... - fordított Seto hátat Yaminak, majd a szobájába ment.

- Ho... hol vagyok?...

- Á, magáhoztért kisasszony?

- Hm? - nézett Asuka az orvosra, majd megpróbált felülni.

- Ne! Kérem, ne mozogjon! A seb a hátán...

- Igaz is... - jegyezte meg a lány, majd oldalára feküdt.

- Kérem, pihenjen... mindjárt idehívom Mr. Kaibát...

- Ümm... köszönöm... - hálálkodott a lány, majd az orvos kiment.

-"Asuka..." - szólalt meg egy ismerős hang.

- Ki...Kirana? Te vagy az? - kérdezte a lány, és fel is ugrott hozzá társa.

- Áhh... jó újra látni kis barátom... - símogatta meg Asuka.

- "Asuka... kérlek, tartsd előre a kezed és próbáld előhozni az aurádat."

- Hogy? Miért?

- "Ha visszatér az erőd, azonnal el kell kezdened a gyógyításodat, így is túl sok vért veszítettél."

- Oh, értem. - jegyezte meg, majd megpróbálkozott vele, de nem jelent meg az aura.

- Ajjj, ez nem megy... - sóhajtott nagyot a lány.

- "Nemsokára visszajön... próbálgasd, és ha sikerül akkor koncentráld az erődet a hátadra, vagyis a sérülésre. Sajnos... a hátad az egyik gyenge pontod... nem éred el telljesen a kezeddel, így nem tudod gyorsan meggyógyítani..."

- Értem... - bólogatott Asuka, azonban Kirana hirtelen eltűnt.

- Ki... Kirana?

- Végre felébredtél... - jelent meg az ajtóba Seto.

- Seto... - a fiú lassan az ágy elé sétált, és kissé feszültnek tűnt.

- Öm... hogy áll a verseny?

- Az első fordulónak vége van, és most megyünk a folytatás helyeszínére... nem részletezem a dolgokat, a barátaid majd úgyis elmesélik... - magyarázta a fiú, ám a lánynak valami nagyon gyanús volt. Úgy érezte Seto-nak lenne valami mondandója...

- Seto... Van egy olyan érzésem, hogy... mondani akarsz valamit...

- Hm? - nézett a fiú furcsálva rá, Asuka viszont nem vette be ezt a "Te meg miről beszélsz?!" nézést.

- Seto... - erősködött már kissé sértődött tekintettel, aminek a fiú már nem tudott ellentmondani.

- Ami azt illeti... - hajtotta le a fejét - van valami, amit kérdeznék...

- Ah... na végre... és mi lenne az? - könnyebbült meg Asuka.

- Te tulajdonképpen kinek a győzelmét szeretnéd?

- Hm... ezt hogy érted?

- Akkor egyszerűen fogalmazok... ki a fontosabb neked? Én vagy Yugi?

- Ho-hogy ki?! - döbbent le telljesen a lány, nem látta értelmét a dolognak.

- Igen... te is bevetted ezt az egyiptomi történetet, és úgy tűnik azthiszed hogy még közöd is van a multjához...

- Ah... ez így is van, de...

- Mégis mit érzel Yugi iránt? - vágott a szavába a fiú.

- Hogy mit?... Ami azt illeti... valamilyen szinten úgy szeretem, mintha a testvérem lenne és...

- Már megint ezzel jössz... - vágott ismét a szavába lekezelően.

- Csak azért, mert te nem hiszel benne... ez igaz...! - emelte fel a hangját Asuka. Nagyon fájt neki, hogy szerelme nem tudja megérteni azt a köteléket, ami közte és (Yugi közvetítésével) Yami között volt. De persze, ő mégcsak a létezését se akarta tudomásul venni.

- Szóval akkor neki szurkolsz?

- Miért... - szorította ökölbe a kezét Asuka - Mégis miért kell ilyen kérdésekkel felhúznod?! Miért olyan fontos ez?!

- Biztos vagyok benne, hogy Yugi és én játszani fogunk egymással... és nem vagyok benne biztos, hogy kinek is állsz az oldalán... - mondta Seto, erőtelljes hangját pedig hosszú csend követte. Asuka nem mondott semmit, lehajtotta szomorúan a fejét és vállaira tette kezét, mintha hirtelen fázni kezdett volna.

- Tehát igaz... - jegyezte meg halkan a fiú.

- Mégis miről beszélsz?

- Hogy valóban... az ő győzelmét akarod.

- Seto...elárulnál valamit? - kezdett a lány egyre ingerültebb lenni - mégis miért akarod te mindenáron kiforgatni a szavaimat, és miért érzed úgy, hogy ő fontosabb nekem?! Hogy én az ő győzelmét akarom?!

- Hát akkor rajta! Mond ki, hogy nem akarod hogy győzzön!!! - kiáltott rá a lányra Seto, ő azonban nem tudta kimondani. Csalódottan bámult maga elé.

- Legalább most ne hazudj! ... - örjöngött a fiú, majd az ajtó felé vette az irányt.

- Seto... - szólt utána Asuka, amitől kissé nehezen, de megállt - nem fogok szurkolni...

- Hogy?

- Nem fogok szurkolni... se neked, se Yuginak... én... nem akarom egyikőtök vereségét sem...

- Most biztosan azthiszed, ettől majd meghatódom, igaz?... - gúnyolódott.

- Ne csináld ezt! Tudod jól, hogy nekem minden barátom sokat számít! És amúgyis Yuginál jobb helyen lennének a... - azonban nem fejezte be, és szájára tette a kezét. Érezte hogy olyat akart mondani, ami aztán végképp felidegesítette volna barátját. Azonban... már késő volt.

- Jobb helyen lenne? - nézett a fiú épp olyan rideg tekintettel mint a többiekre... nem is, ez a tekintet a szokásosnál is szigorúbb, már szinte rémisztő volt.

- Én... - próbált mentegetőzni Asuka, azonban Seto az ágya elé sétált, és kezét a falnak csapta, pontosan a lány feje mellé, amitől szegény mégjobban megrémült.

- Asuka... én komolyan hittem benned. Azthittem tényleg fontos vagyok neked... - ezek a szavak olyan mélyen érintették barátnőjét, hogy remegő arcán lassan folyni kezdtek a könnycseppek. Soha nem érzett még ilyen fájdalmat... mintha szerelme egy kést szúrt volna a szívébe.

- Nem is értem... hogy gondolhattam komolyan ezt a dolgot... - folytatta a fiú, de Asuka már nem bírta tovább.

- ELÉG!!! - kiáltott rá, és megfogta szerelme két vállát, körmeit jó erősen belemélyesztette.

- Miért...?! Miért mondassz nekem ilyeneket?! Te vagy nekem a legfontosabb... és mégis... sose éreztem még ekkora fájdalmat!!! - kiabált Asuka telljes hangerővel, szeme pedig már piros volt a sok könnycsepptől.

- Nehogy még neked álljon felljebb... - hajolt telljesen közel Asukához - Csakis magadnak köszönheted a fájdalmat... ha valóban érzel bármit is.

- Ha tényleg nem látod rajtam, hogy mennyire szenvedek... akkor inkább te vagy az, aki hazudott a másiknak...

- A tiédnél nagyobb hazugság nincs... te mégcsak a győzelmemet se akarod! Pedig jól tudod, mennyit jelent nekem ez a játék!

- Hát pont ez az! Ez egy játék, érted? JÁTÉK! Aminek a fogalmát te nem ismered! Azok a kátyák, amik neked csupán a másik elsöprését jelentik, a legyőzhetetlen paklid megalkotását, azok Yugi számára sokkal fontosabbak! Az ő kezébe valakinek a sorsa múlik rajta! Ha nem szerzi meg őket akkor sose jutunk ennek a dolognak a végére!

- Na jó, én ezt nem hallgatom tovább... - jegyezte meg idegesen Seto, és ismét az ajtó felé ment.

- Seto! Most nem mehetsz el! Kérlek!!! - kiáltott utána, de nem állt meg. Becsapta magaután az ajtót, Asuka pedig telljesen magábaesett. Nem hitte volna, hogy valaha is így kétségbe fogja vonni az érzéseit. Egyszerűen nem értette, hogy juthattak el idáig... ő mindent megtett érte, és valóan szerette... mint még senkit.

Miután Seto kilépett és becsapta az ajtót nem sokkal Yamiba ütközött, aki éppen Asukát ment meglátogatni. Kicsit gondolkodóba esett mikor ilyen idegesnek látta a fiút, hiszen rendes esetben egy sértő beszólást várt volna tőle, most azonban meg se szólalt. Azt a gúnyos mosolyt most szinte hiányolta az arcáról... de hirtelen Asuka jutott eszébe. Futni kezdett szobája felé, és érzése nem csalt: a párnát arcába nyomva térdelt ágyán, és úgy zokogott. Hiába futott hozzá, és kérdezte mi bántja... csak addig jutott mindig, hogy "Seto!", Yami pedig úgy sajnálta szegényt, de nem tudta, mit tegyen. Asuka legyengült szervezete eddig bírta, és lassan Yaminak dőlt.

A fiú aggódóan figyelte, hogy vajon mi történhetett... de úgy tűnt Asuka álomba sírta magát...

By Bridget