Váratlan támadás

Oh... végre! az 5. kártya!!! - nézegette őket Asuka boldogan a kezében. - Márcsak egyre van szükségem, és indulhatok is! De... Yugiékat még mindig nem látom... - gondolkozott magába, majd pakliját kezdte nézegetni. Annyira belemerült a nézegetésükbe, hogy véletlenül nekiment valakinek. A kártyáit kiejtette kezéből, ám nem történt baj.

- Jajj, ne haragudj... - mondta a fiú, akinek nekiment - Máris összeszedem őket...

- Oh, köszi, de az én hibám volt... - hajolt le Asuka is, és elkezdte ő is szedni lapjait.

- Nahát - szólalt meg a fiú - Ez már a 3. Mystical Elf, amit felveszek...

- Nos igen, a Mystical Elf a kedvenc lapom. - pirult el kicsit.

- Jó kis lap - álltak fel, majd a fiú átadta neki a lapjait.

- Köszi szépen... őő...

- Namu... Namu vagyok. - nyújtotta a fiú a kezét neki.

- Nos, köszönöm Namu, és bocsi, hogy nekedmentem... de most látom csak, hogy te is párbajozó vagy.

- Igen... - vakarta meg a fejét - Az vagyok, de kérlek, ne hívj ki párbajra, most nem akarok játszani...

- Ugyan, semmi baj.

- És mond csak... elárulnád, melyik a legerősebb lapod?

- Persze, ez a lap itt: Guardian Angel Joan - mutatta neki - De igazából nem ez a legértékesebb lapom.

- Akkor melyik?

- Az egyik Mystical Elf-em.

- És miért az a legértékesebb neked?

- Összesen 3 van a paklimban, abból az egyiket egy számomra fontos személytől kaptam...

- Értem... és hogyan különbözteted meg a többi tündértől?

- Egy kis szivecske van rajta... - pirult el Asuka.

- Oh... - mosolyodott el a fiú - Már értem... akkor tényleg nagyon fontos lehet neked az a lap...

- Valóban... - bólintott rá a lány - na és neked melyik a legerősebb lapod?

- Oh, jajj, ne haragudj, de sietek valahova...

- Oké, persze...

- Örülök, hogy megismerhettelek... őőő... hogy is hívnak?

- Jajj... bocsi... Asuka vagyok.

- Szóval Asuka... remélem még találkozunk...

- Igen, én is Namu! - köszöntek el egymástól, majd a fiú elsietett. Asuka egy kis időre kénytelen volt hazamenni barátnői váratlan látogatása miatt, azonban mikor újra visszament, eszébe jutott valami.

- Hát persze! - csapott egyet fejére - Ahh... hiszen ha náluk van a tükörtelefon, akkor megtalálom őket!!!... - vette elő gyorsan sajátját, majd rákeresett Yugi telefonjára.

- Meg is van. - kezdett el futni a jel felé, ám ismétcsak nekiment valakinek.

- Ahh... egy nap alatt már másodszor... bocsi! - nézett fel a másikra, ám ő nem volt olyan barátságos, mint az ezelötti fiú.

- Sa... sajnálom... nem volt szándékos... - rémült meg kicsit Asuka a csuklyás férfitól. Mikor felált akkor vette csak észre, hogy körbevették.

- Hé... mit akarnak maguk tőlem? - kérdezte tőlük mikor észrevette, hogy nem tud megszökni. A mögötte álló férfi elkapta, majd a többiek is lefogták.

- Most pedig velünk jössz... - mondta az elötte álló, majd egy rongyot nyomott az arcába, amitől Asuka hamar elájult.

- Ho... hol vagyok? - nyitotta ki lassan a szemét. Egy elhagyatott raktárépületben volt, néhány dobozzal.

- Hé! - futott az ajtóhoz - Azonnal eresszenek ki!!! - kiabált, ám úgy tünt nem hallja senki. Néhány percel késöbb egy nagyon furcsa szerzet jöt be az ajtón, arcát eltakarta a köpeny. Asuka kicsit félve állt fel, majd az idegen a lány elé állt. Egy furcsa jogar szerüséget tartott felé, a lánynak egyből feltünt az ikonokra jellemző jel.

- "Hiszen... ez egy Ezeréves Ikon..." - gondolkozott a lány magába, a jel pedig világítani kezdett. Asuka elöszőr csak meredten bámult a jelre, egy rövid idő után viszont szörnyű fejfájása lett. A fiú sokáig kínozta az ikonnal, ám úgy tünt, tervét nem tudja megvalósítani. Hirtelen elrakta ikonját, és kiment a szobából. Asuka még mindig a földön térderpelt és a fejét fogta.

- Mi... mi volt ez? - kérdezte magától értetlenül, ám mikor kinyitotta a szemét kis társát pillantotta meg.

- Kirana?

- Gyere, menjünk innen... - ugrott rá, majd gyorsan el is vitte egy kikötő szerüséghez.

- Huhh... köszi Kirana! - kezdett neki hálálkodni.

- "Ugyan, ez a feladatom, gazdám...."

- Gazdád? Ugyan, én nem a gazdád, hanem a barátod vagyok! - ölelte magához, majd körbenézett - Hé... az ott... nem Yugi, Seto és a többiek? - kezdett el feléjük futni. Valóban Yugiék volták, egy valami nagyon furcsa volt neki. Joey Yugi ellen harcolt, Téa pedig egy székhez volt kötözve.

- Srácok! - kiáltott rájuk Asuka, mikor odaért.

- Asuka! - futott hozzá Mokuba - Nagy baj van!

- Igen, azt én is látom, de mi folyik itt?

- Joeyt valaki irányítja... egy Marik nevű alak, és most nincs magánál.

- Ezért harcol Yugival?

- Igen, és ha valaki veszít, az nem egy sima vereség lessz... mert az a vasmacska ott felettük lezuhan, és a vesztes nem tudja kiszabadítani magát... ugyanis csak a nyertesnél nyílik ki az a doboz, amibe a kulcs van.

- Jézusom... !!! És mi van Téával?!

- Az elején őt is irányították, de mostmár önmaga... ha bárki is megpróbálja leállítani a játékot, akkor az a másik ott abba a gépbe rádobja azt a vasdobozt, ami fölötte van. - mutatott rá Mokuba.

- Te jó ég... - kezdett félni a lány - valamit csinálnunk kell!

- Sajnos... - szólalt meg Mai - nem tehetünk semmit...

- Látni... látni akarom a bátyámat! - szólalt meg egy számára ismeretlen barna hajú lány.

- A bátyád? - kárdezett vissza Asuka.

- Igen... - válaszolt a lány helyett Mai - Joey a bátyja...

- Joey?! Akkor... te vagy Serenithy, igaz? Akiért a Párbaj Szigeten harcolt...

- Igen... - mondta neki félve a lány, akinek szemei bevoltak kötözve. - Én akkoris látni akarom! - nyúlt szeméhez, ám Mai megállította.

- Ne, várj még ezzel.

- Igen... - ment oda Asuka is - Hidd el, nem lessz baj... nem fogjuk hagyni, hogy bajuk essen... rendben?

- Rendben...

A párbajból már nem sok volt vissza, Yugiék pedig próbálták Joey eszébe juttatni a multat, és hogy harcoljon Marik ellen. Sikerült is nekik, de sajnos márcsak a végső támadás után.... Yugi veszített. Joey doboza kinyílt, az idő pedig újra viszaszámolt fél percről.

- Gyerünk Joey... - mondta neki Yugi nehézkesen - Ott... a kulcs... szabadítsd ki magad... - Joey gyorsan lenulláztatta magát saját Vörösszemüjével, aki idő közben Yugihoz került, így Yugi doboza is kinyílt. De sajnos Yuginak már nem volt elég ereje ahhoz, hogy elvegye a kulcsot, ezért Joey sietett a segítségére. Serenithy nem bírta tovább, és levette a kötést szeméről. De sajnos még mielött kitudtak volna szabadulni az idő lejárt, a vasmacska a vízbe zuhant, az ahhoz kötött lábok pedig lehúzta őket a mélybe. Asuka és a többiek tehetetlenül álltak és remegve várták, mikor jönnek fel. Yugi nemsokára fel is jött, sajnos Joey nélkül. Az ő kulcsa fent maradt. Huga volt az, aki beugrott a vízbe és kiszabadította őt, Serenithy. Szerencsére a végén minden jól alakult és senki nem sérült meg.

- Huhh... Hál' Istennek... - sóhajtott nagyot Asuka szívére tett kézzel, mikor Joey és Serenithy megölelték egymást.

- Asuka. - jelent meg mögötte Mokuba - Sikerült összegyűjtenek 6 lapot?

- Áh... sajnos nem, de nem számít... nem veszítettem, és ennek örülök.

- Oh, én azért sajnálom... de örülök, hogy a végén minden jól alakult.

- Igen... - bólogatott a lány - Figyelj csak Mokuba... egy fél órája kb. csuklyás fazonok elkaptak... nem tudod, kik lehettek azok?

- Téged is elkaptak? - lepődött meg a fiú - Téát, Joeyt és engem is elkaptak, és látod, velük ezt csinálták... egyépként valami "Rare Hunter"-eknek nevezik magukat...

- Vagyis... "Ritka Lapokra Vadászók"?

- Igen... de sajnos nem tudom, mi lehet az igazi céljuk...

- Hm... félek, előbb-utóbb úgyis kiderül. - jegyezte meg Asuka, majd a kicsit távolabb álló Seto-ra nézett. Szívesen odament volna hozzá, de nem tehette.

Lassan lement a nap, Asuka és barátai kisebb nehézségek után pedig végre eljutottak a középdöntők helyszínére.

 By Bridget