Yamashita Asuka 16.

Ah... méghogy megcsinálták a csapot? - morgott szobájába Seto hallva, hogy a fürdőben folyik a víz. Mérgesen felált, és a fürdőbe igyekezett, ám mikor belépett nagyon meglepődött. A csapnak semmi baja sem volt, ugyanis valaki zuhanyozott... méghozzá Asuka. Nem volt nehéz felismerni, hiszen a zuhanyozó ajtaja félig nyitva volt, így az üvegajtó nem tudott bepárásodni. Seto gyorsan ki akart menni, nehogy észrevegye a lány, azonban valami furcsát vett észre rajta. Valami piros volt a hátán, és nem tudta eldönteni, hogy mi lehet az. Kíváncsisága nem hagyta kimenni, ígyhát lassan a lányhoz közelített. Lassan benézett a nyitott ajtón és telljesen ledöbbent. Az a piros, amit látott egy nagy vágás volt a hátán, egy óriási seb ami nagy fájdalmat okozott neki. Karjaival az oldalát fogta, a fejével támasztotta magát a falhoz, lábai pedig nagyon remegtek. Az arcát ugyan nem látta, de biztos volt benne, hogy sír. A sebből folyt a vér, ami telljesen beszínezte lábánál a vizet. Seto egyszerűen nem értette, hogy mi történthetett, vagy hogy miért nem mondta el neki.

- Seto! Te meg mit csinálsz?! - szólt be az ajtón Mokuba félreértve a helyzetet. Asuka meghallva a hangját lassan hátranézett és mikor meglátta Setot telljesen vörös lett, de mielött csinálhatott volna valamit a fiú kifutott.

- Seto!... Ezt azért nem néztem volna ki belőled... - gyanusítgatta Mokuba testvérét.

- Mokuba! - kiáltott rá bátyja - Mégis miért nem szóltatok, hogy megjöttetek?!

- Mikor hazaértünk Asuka megkérdezte nem zuhanyozhatna-e le, és ez csak néhány perce volt. Az elöbb voltam a szobádba, de nem voltál benn.

- Hallottam, hogy folyik a víz és azthittem még mindig rossz. Idejöttem elzárni és akkor láttam meg Asukát.

- Igen, és gondolom miután megláttad nem akartál kijönni...

- De igen, ki akartam jönni, ha nem láttam volna meg valami furcsát...

- Furcsát?

- A hátán... volt egy nagy... - ám nem tudta befejezni, mert a lány lassan kinyitotta az ajtót. Az egész felsőteste be volt kötve.

- Seto... beszélnünk kell... - mondta kissé nehézkesen a lány.

- Már rég beszélnünk kellett volna... - jegyezte meg dühösen a fiú.

- Őőőő... - vakarta a fejét Mokuba - azthiszem... van egy kis dolgom... - majd elment szobájába. Asuka lassan letérdelt a padlóra lehajtott fejjel.

- Miért... miért nem mondtad ezt el nekem?! - kérdezte a fiú ingerülten.

- Mert... nem akartam, hogy aggódjatok...

- Ez nem mentség! Egyáltalán hogy szerezted?!

- Baleset volt...

- Balesetbe nem lehet ilyet kapni!

- De igen... nem szándékosan tette... - kezdett könnyes lenni a szeme.

- Mégis kiről beszélsz?

- Az egyik barátom... Inuyasha...

- Szép kis barátod van... még jó, hogy nem ölt meg!

- Hagyd abba! - kiáltott rá a lány becsukott szemmel - Nem ő tehet róla! A kardja, ami visszafogja benne a szellemet... nem volt nála. A gonoszabbik énje vette át az irányítást és megakarta ölni Kagomét... de... én...

- DE TE OLYAN OSTOBA VOLTÁL, HOGY ELÉUGROTTÁL ÉS MEGMENTETTED??!!! - kiabált vele a fiú telljes hangerővel.

- Miért?! Talán hagytam volna meghalni?! TALÁN ÉN IS LEGYEK OLYAN, MINT TE??!!!! - kiáltott vissza a lány, ám mihelyt ezt kimondta nagy csend lett. A fiú kicsit mérgesen és csodálkozva nézett Asukára, aki telljesen meglepődött azon, amit mondott. A végén elege lett és Kirana után kiáltott.

- Várj! Most nem mehetsz el! - fogta meg a kezét a fiú, mikor megjelent Kirana.

- Ugyan miért nem?!

- Figyelj... lehet, hogy nem én vagyok a legsegítőkészebb akit ismersz, de meghalni azért én sem hagytam volna! - magyarázta neki komolyan Seto - De ha már megmented, akkor miért nem lökted el?

- Nem volt arra idő, hogy ilyenen gondolkozzam... - ezután a mondat után ismét nagy csend lett, amit Asuka az új lapjával tört meg. Lassan belenyúlt zsebébe, majd Seto felé mutatta.

- Ez meg mi? - nyúlt a fiú a lap felé, ám ő sem tudott hozzáérni.

- Ezt a lapot... kaptam Ishizutól... állítólag csak én tudok hozzáérni...

- Ez hogy lehet?

- Azt mondta, hogy az a kőtömb, ami alapján ezt készítették az enyém volt.

- Áh értem, szóval neked is elmondott néhány mesét...

- Ez nem mese Seto... nézd csak meg a különleges képességét... - a fiú kissé kételkedve nézett Asukára, majd olvasni kezdte:

- Ha ez a lap a pályára kerül, visszatudsz kívni egy "Mystical Elf"-et a temetődből, vagy automatikusan letudod hívni a kezedből támadó pozícióba. A "Kékszemű Fehértigris" minden pályán lévő "Mystical Elf" után 500 támadópontot kap.

- Látod...? A Mystical Elf... az én kedvenc lapom képes felerősíteni ezt a tigrist... ez nem lehet véletlen...

- Olyan erős pontjai vannak, mint az én lapomnak... de mégsem Istenkártya...

- Istenkártya? Az meg mi?

- 3 Istenkártya létezik: Obelisk, the Tormentor; The Winged Dragon of Ra és Slyfer, the Sky Dragon. Ezek mind nagyon erős lapok.

- Értem... és ebből a 3 lapból neked egy megvan, Obelisk.

- Igen, de a másik kettőt is megfogom szerezni... - mondta szigorú tekintettel - Mond csak... mennyire vagy rosszul?

- Hm...? Hát ami azt illeti még fáj a hátam, de már szedtem be gyógyszereket, amik estig tuti kitartanak... miért?

- Ma kezdődik el a verseny... a Battle City.

- Párbaj Város?

- Úgy bizony... minden jelentkező kapott egy átlátszó kártyát, amiből 6-ot kell összegűnytenie. Ha megvan mind a 6, akkor azokat be kell helyezni a legújabb Párbajkivetítőbe, ami aztán elvezeti őket a középdöntők helyszinére. Yugiék is jelentkeztek.

- Oh... ez jól hangzik.

- Igen, mert még nem hallottad, mi történik a vesztesekkel. Aki veszít, az nem csupán a gyűjtendő kártyáját veszíti el, hanem a legerősebb lapját is átkell adnia az ellenfelének... - magyarázott Seto, miközbe Asuka izgatottan nézett.

- Igen! - kiáltott fel a lány - Muszály nekem is jelentkezni!

- Sajnálom, már lejárt a határidő.

- Hm? - nézett Asuka értetlenül, ám hamar fel is kapta a vizet - Mégis miért csak most szólsz?!

- Mert talán eddig a halálodon voltál... egyépként miért nem mész el a kórházba?

- Oh, és mégis mit mondanék?! Hogy egy félig szellem kutyafiú támadott meg egy másik világból?!

- Igazából van még egy ilyen kártya... de nem vagyok benne biztos, hogy jelentkezned kéne...

- Ha kiesek hát kiesek... ilyen az élet. - vette félvállról a dolgot Asuka.

- Rendben... ha ennyire veszíteni akarsz... - indult el dolgozószobájába a lánnyal, majd laptopjához nyúlt.

- Szóval... akkor mit írjak a legerősebb lapodhoz?

- Hát... ezt a Fehértigrist nem nagyon lenne értelme beírnod, elvégre rajtam kívül más nem tud hozzáérni, és nem is akarom használni a versenyen... a másik legerősebb lapom a Guardian Angel Joan.

- Guardian Angel Joan? Azthittem a Seiyaryu a legerősebb lapod.

- Nemrég szereztem...

- Hm... 2800-as támadóponttal egész jó lapnak számít... a különleges képességéről nem is beszélve.

- Na igen... nem is volt könnyű megszerezni... - vakarta a fejét Asuka.

- Rendben... felraktalak a versenyzők listájára.

- Köszi! - mosolygott a fiúra Asuka, majd megkapta a Versenykártyáját is. Márcsak egy teendő volt, beszerezni egy Párbajkivetítőt. Szerencsére Seto épp a Kaiba Corpba tartott, így elvitte Asukát is (persze miután rendesen felöltözött), majd egy Párbajkivetítőt nyomott a kezébe.

- Öm... bal kezes nincs?

- Milyen?

- Bal kezes vagyok... - nézegette furán kezén a kivetítőt.

- De, szerencsére erre is gondoltam... - vette le a fiú a kezéről, majd egy másikat adott neki.

- Oh... köszönöm. - mosolygott a lány csodálva kezén a kivetítőt - Na és? Mikor kezdődik el a verseny?

- Ha a párbajokra gondolsz, akkor holnap.

- Hm? Most nekem rossz a memóriám, vagy te mondassz mást mint az elöbb? Azt mondtad ma kezdődik, nem?

- Hivatalosan igen... ma este fogom közölni a szabályokat, de az igazi verseny holnap kezdődik el.

- Áh... oké... - jegyezte meg a lány, ám meghallotta Kiranát.

- "Asuka! Gyere velem haza!"

- Mi? - emelte fel kis társát - Mi történt?

- " A bátyád otthon örjöng, hogy hol vagy..."

- Ho... hoppá... - esett le neki a dolog.

- Mi történt? - nézett forcsálva a fiú.

- Áh, semmi... mennem kell. Majd holnap találkozunk. - köszönt el gyorsan Asuka, majd eltűnt.

- Ajj... te OSTOBA!!!! Már megint hol vagy?! Legalább üzenetet hagyhattál volna!!! - kiabált Taiga huga szobájába.

- Te meg mit csinálsz? - szólalt meg mögötte a lány.

- Na végre!!! Mégis mi az ördögöt csináltál?!!!

- Nem mondom meg... - mondta lekezelően.

- Nem is kérdezem, már megint annál a Kaibánál voltál... - cseszegette testvérét.

- Nekem legalább van barátom, nem úgy mint neked...

- Nincsenek ferde hajlamaim...

- He-he... nagyon vicces... barátnőre gondoltam...

- Hát olyan tapló barátnő nem is kell, mint amilyen barátod van...

- Állíts magadon, vagy esküszöm megveretlek vele!

- Hűha, de félek... !!

- Van is rá okod, egyépként meg semmi közöd nincs ahhoz, hogy hol voltam!

- Na idefigyelj... - mutatott hugára - Anyuék engem fognak leszidni, ha történik veled valami, és már legalább ötször hívtak is, de te nem voltál itt és nem volt nálad a mobilod se!!!!

- Ho... hoppá... - vakarta a lány a fejét kínosan.

- Úgyhogy azonnal hívd fel őket aztán húzzál aludni!!!

- Hé... !!! - kapta fel a vizet Asuka, ám testvére felé dobta telefonját, majd kiment. Nem volt más választás, hazudnia kellett szüleinek hogy hol volt, és hogy miért nem volt nála telefon... nem akarta, hogy még valaki megtudja saját világában...

 By Bridget