Yamashita Asuka 15.

Lassan de elérkezett a péntek este. Asuka az eső kopogására ébredt, majd lassan felált, hogy megnézze mennyi az idő.

- Auu...!!! - kapott az oldalához, mikor sikerült felálnia, ám kopogást hallott.

- Hm...? Lehet... hogy a kopogásra ébredtem? - lassan az ajtóhoz ment és kinyitotta. Nagy meglepetésére a barátnői voltak azok.

- Szia Asuka!!! - kiáltottak rá, majd megakarták ölelni, csak a lány hátrált és előretartotta a kezét.

- Csak semmi ölelés! Fertőző vagyok! - mondta viccelődve.

- Oh... - hangolódtak le kicsit barátai.

- Mindeggy, itt a lecke! - nyujtotta neki át Ayumi - Ha kell segítség csak szólj bátran! - kacsintott rá.

- És itt van egy kis vitamin... - adott Yumi a kezébe egy nagy kosarat.

- Hát ez...? - fogta kicsit nehézkesen a lány.

- Gyümölcskosár! Sok-sok finom gyümölcs van benne, ami segít a gyógyulásodban!

- Oh... - nézett a kosárba Asuka.

- Ja igen... - vett elő egy borítékot táskájából Miku, majd odaadta a lánynak - Egy kis "Gyógyulj meg!" képeslap az osztálytól.

- Hűha... - állt Asuka meghatódottan a kosárral és a képeslappal a kezében - Köszi csajok... ti vagytok a legjobbak!!!

- Aaaa... - sóhajtottak a többiek és nem törődve Asuka figyelmeztetésével megölelték.

- Hé... au! Csak óvatosan! - nevetett a lány, majd rövid ölelkezés után búcsútvettek egymástól. Amint az ajtó becsukódott és lerakta a kezéből a dolgokat Asuka a térdére esett.

-"Asuka..." - jelent meg elötte Kirana - " Vegyél be gyógyszert... a lázadra is és a fájdalomra is..."

- Rendben... - állt fel a földről - Ha már használtak, akkor fogok elmenni Setohoz, hogy miről is van szó.

- " Mondanám, hogy nem kéne elmenned, de úgyse halgatsz rám... de azt ugye tudod, hogy nem vagy fertőző?"

- Persze, hogy tudom... de nem akartam, hogy megöleljenek... - rakta a vállára a kezét.

Asuka látszólag sokkal rosszabbul volt, mint elötte... de a gyógyszerek hatása után már könnyebben mozgott, így el is indulhatott Yugiék világába. Egyből Seto szobájába vitette magát kis társával, ám a fiú nem volt benn. Elindult megkeresni Setot vagy Mokubát, és sikerült is neki.

- Szia Mokuba! - integetett a fiúra mikor meglátta a nappaliba.

- Helló Asuka! Jól vagy?

- Aha - bólogatott - Seto nincs itthon?

- Hát... - vakarta magát a fiú, mikor hallották az ajtó csukódását.

- Úgy hallom pont most jött meg. - mosolygott rá a fiú, majd Asuka elindult a bejárati ajtó felé.

- Seto... - szólította meg a falnak támaszkodva.

- Nahát... nem hittem volna, hogy idejössz.

- Mokuba valamilyen új kártyáról beszélt nekem... és tudni akartam, hogy miről is van szó.

- Akkor talán leülhetnél... nem akarom, hogy összeess... - mondta kicsit nemtörődően a fiú. Asuka le is ült kicsit mérgesen.

-" Hm... sose fogok rajta kiigazodni..." - morgott magába a lány - "Egyik pillanatba aggódik értem és mellettem alszik... a másikba meg jóformán mintha azt akarná mondani: Hé! Össze ne ess, mert fel kell utánad takarítani..."

- Szóval... - szakította félbe Asuka elmélkedését a fiú - Erről lenne szó. - majd egy lapott adott a kezébe.

- Hűűűűhaaaa!!! - csodálkozott Asuka - Obelisk the Tormentor? Még sose láttam ilyen erős lapot.... 4000 támadó és védelmi pont?! Te jó ég! Kicsit féltem az ellenfeleidet...

- Ezzel nem sok esélye lessz senkinek se... - vette vissza Seto a lapot - Yugit úgy kifogom semmizni, hogy a lába sem éri a földet...

- Ácsi! - ugrott fel Asuka a fotelből - Tudod jól, hogy Yugi a barátom!

- Naés? Nekem pedig az ellenfelem!

- Ahh... - morgott a lány - Jut is eszembe... honnan szerezted te ezt a lapot?

- Egy nőtől kaptam.

- Egy... nőtől? - kérdezett vissza a lány féltékenyen.

- Ugyanmár... aztmondta, hogy olyat mutat, ami megváltoztatja az életemet... és ezt a lapot adta oda.

- Hm? Ezt nem értem... miért adna neked valaki egy ilyen erős lapot?

- Valami egyiptomi mesével jött nekem... aztán azt mondta, hogy a lapért cserébe rendezzek meg egy versenyt... természetesen elfogadtam.

- Egy pillanat...! Egyiptomi történetet mondott neked? - kezdett Asuka kicsit izgatott lenni.

- Igen... valami Fáraóról magyarázott, aki úgy nézett ki mint Yugi... meg azt mondta, hogy én már akkor is az ellenfele voltam... meg valami "végzetről" beszélt... nem tudom, ki veszi ezt be... de téged biztosan érdekel. - nézett a lányra, aki telljesen összevolt zavarodva.

- A Fáraó... Egyiptom... - suttogta magába, majd hirtelen Setohoz futott. - Kérlek! El kell vinned hozzá!

- A múzeumba van... - jegyezte meg a fiú - de most nincs időm oda elvinni téged.

- Nem baj - bukkant fel Mokuba - Majd én elviszlek!

-Te? - nézett Asuka kételkedve, majd követte a fiút. Egy sötét színű limozunkoz mentek.

- Már ne is haragudj, dee ugye nem te akarsz vezetni? - vakarta meg a lány a fejét.

- Dehogy is! Itt van a sofőr... - mondta a fiú, majd előkerítette, és el is indultak. Nem volt messze a múzeum, néhány perc alatt odaértek.

- Szóval ez lenne az? - kérdezte Asuka, majd lassan kiszált a kocsiból.

- Igen... ez az a múzeum, ahol egyiptomi kiállítás van... bemegyek veled.

- Ne... inkább egyedül mennék be... nem baj? - kérlelte kedvesen Asuka.

- Ugyan - rázta meg a fejét Mokuba - De ha rosszul érzed magad, akkor gyere ki!

- Rendben... - indult el a lány a múzeum felé. Egy kicsit körbenézett és csodálta az egyiptomi leleteket, de közbe kereste is azt a nőt, akiről Seto beszélt. Nemsokára észre is vett egy fekete hajú nőt, aki őt figyelte. Az idegen elindult egy sötét lépcső felé, Asuka pedig követte. Mikor leért nem sokat látott.

- Itt vagy? - kérdezte a sötétbe a lány.

- Már vártalak... - kapcsolódtak fel a villanyok, majd meglátott egy hatalmas kőtömböt, és ki is szúrta rajta Yugit.

- Hiszen ez Yugi! - futott oda, majd tovább szemlélte - És... az ott a Sötét Varázsló?... Egy pillanat... Seto?! Hát ő meg...? És a sárkánya is itt van! Mi folyik itt?!

- A Fáraó és egyik ősi riválisa... - sétált mellé a nő.

- Kérlek... áruld el, hogy ki vagy... és hogy mit tudsz a multamról! Hiszen... az a fiú ott valaha a bátyám volt!!! - lett egyre izgatottabb.

- A nevem Ishizu, és az a fiú aki úgy néz ki mint Yugi Mutou, aki egykoron a bátyád volt... az a Fáraó.

- A... Fáraó?!

- Úgy bizony... de rólad is tudnék mit mesélni. - jegyezte meg Ishizu, majd egy másik terem felé vette az irányt.

- Várj! - kiáltott utána Asuka.

- Kövess hercegnő...

- Mi? Hercegnő?! - nézett furcsán a lány, majd követte. Egy rövidebb séta után egy elég szűkös terembe mentek be, ahol egy kőtömb volt.

- Nahát... egy tigris... - jegyezte meg Asuka felismerve a kőtömbre rávésett állatot.

- A ma ismert párbajkártyák valójában már az egyiptomiakra vezethetők vissza. Akkoriban ezek a szörnyek valódiak voltak, ám hamar rájöttek, hogy nem képesek irányítani őket, ezért ilyen kőtáblákba zárták be őket, a párbajokat pedig Árnyjátékoknak nevezték.

- Árnyjátékok...? -suttogta halkan Asuka.

- Ez a kőtömb... mindenbizonnyal a tiéd volt.

- Ez enyém?! - kapta fel a fejét a lány.

- Gyere velem, és bebizonyítom. - indult belljebb a szobába, majd egy dobozt adott Asuka kezébe. A lány kissé értetlenül nézett, majd kinyitotta.

- Hiszen... ez az a tigris, akit az elöbb néztünk! - vette ki a különös kártyát, majd jól szemügyre vette. Még sosem látott ilyen lapot. Maga a kártya fehér volt, és pont ugyanolyan erős pontjai voltak, mint Seto új lapjának.

- Ez... nem lehet az egyém. - rázta meg Asuka a fejét.

- Tévedsz... ez a lap csakis a tiéd lehet. - nyúlt a lap felé Ishizu, ám mielött a kártyához ért volna, a lap körül villámok kezdtek cikázni, és nem engedték, hogy hozzáérjen.

- Mi történt? - nézett tátott szájjal Asuka.

- Te vagy az egyetlen, aki hozzáérhet ehhez a laphoz. Hiszen láttad is, hogy én nem tudtam megérinteni.... Azt a kőtömböt, ami alapján Pegasus megalkotta ezt a lapot nem akárhol találták.... A te sírod felett volt... - ettől a szótól Asukát kirázta a hideg - Most, hogy újra visszatértél, ez a lap téged illet, kérlek tedd el.

- O... oké... - rakta el lassan a zsebébe, ám hirtelen rosszul lett. Rémülten támaszkodott a falhoz, Ishizu pedig elkisérte az ajtóig.

- Nahát... ez egy ezeréves ikon? - vett észre egy különös nyakláncot Ishizun.

- Igen... Ezeréves Nyakéknek hívják.

- Értem...

- Még találkozunk... Asuka. - indult vissza a múzeumba.

- Egy pillanat... hiszen be se mutatkoztam!

- a Fáraó ma eljön, fel kell készülnöm a fogadására... - jegyezte meg a nő, majd eltűnt.

- Hé! Asuka! - kiabált Mokuba a kocsiból. A lány nagynehezen odament, és visszaindultak.

- Nah, mi történt?

- Ahhh... nem sok... majd elmesélem, de nem vagyok valami jól... - panaszkodott a lány előrehajolva.

- Fáj valamid? - hajolt hozzá a fiú.

- Nem... csak... nem érzem jól magam, ennyi...

- " Szóval... a Kékszemű Fehértigris... ez a lap valóban csak az enyém lehet? Azthiszem... Seto nem fog ennek örülni... " - gondolkozott magába Asuka, miközbe úgyérezte, hogy belehal a fájdalomba.

A gyógyszerek hatása lassan elmúlt, hamarabb, mint várta volna. A láza látszólag kicsit felment, és szédülésre is panaszkodott, azonban Mokubának valami nagyon gyanús volt. Biztos volt benne, hogy fáj valamilye Asukának, de nem tudta megérteni, hogy vajon miért nem árulja el...

By Bridget