Yamashita Asuka 14.

Tehetetlenül

Hm...? Ho... hol vagyok? - kezdett Asuka otthon ébredezni. Kinézett az ablakon és látta, hogy még sötét van.Felakarta emelni bal kezét, ám nem tudta... valaki rajta feküdt. Ekkor tünt csak fel neki, hogy valami csikizi a nyakát... és valami az arcába van... fejét lassan balra fordította, ám ez nem sokáig ment... mert valami a fején volt. Jobb kezét mellkasára rakta, ám valakinek már ott volt a keze. Lassan ugyan, de észrevette, hogy bizony... Seto éppen rajta alszik. Asuka érezve, hogy bizony nincs rajta semmi, csupán a vékony takaró, nagyon zavarba jött.

- "Seto? Mit csinál itt? Vagy inkább... mit csinál rajtam?!..." - gondolkozott magába Asuka mozdulatlanul - "Eh... na most mit csináljak?! A haja az arcomban van, a levegővételével csikizi a nyakamat... és a keze naggyon rossz helyen van... nem akarom felkelteni, de... nem ártana felöltözni... "

Már hosszú percek teltek el, és Seto még mindig Asukán aludt.

- "Ez hihetetlen... itt fekszem az ágyamban... ruha nélkül... Seto pedig... rajtam fekszik... én meg mindjárt elégek!!!" - panaszkodik a lány vörösen - " Vajon miért alszik itt? Ennyire aggódna értem?" - rakta lassan a kezét a fiú arcára, majd úgy gondolkozott tovább. Néhány percel késöbb Seto mocorogni kezdett, Asuka pedig ettől mégjobban zavarba jött. Seto keze a legérzékenyebb pontjára került, amit a lány nem sokáig bírt.

- Khem... Seto... - suttogta neki, és lassan ébredezni is kezdett.

- Hm... Asuka? - térdelt fel gyorsan a fiú - Jól vagy?

Asuka látszólag nem volt jól. Feje oldalra volt fordítva, szemei csukva voltak és nagyon vörös volt.

- Talán lázad van?

- A... kezed... - mondta még mindig telljesen elpirulva. A fiú értetlenül nézett a kezére, és ekkor vette csak észre, hogy mire is támaszkodik. Seto gyorsan le is vette a kezét Asukáról, aki lassan ránézett a fiúra. Mindketten elvoltak pirulva... és nem mertek megszólalni. Hosszú percek teltek el azzal, hogy egymást nézték.

- Szóval... - kezdte el nehezen a fiú - nem tudtam otthon elaludni, ezért visszajöttem...

- Oh... semmi gond... - rázta meg a fejét a lány. Seto lassan Asuka homlokára tette a kezét.

- Egy kicsit meleg vagy... talán lázad is van...

- Hidd el, semmi bajom... - húzta magára mégjobban a takarót.

- Ó... gondolom nem bánod, hogy nem öltöztettelek fel...

- Mmm... takarta be magát telljesen a lány - Akkor már elégtem volna...

- Hm? - nézett Seto kissé meglepetten, majd nemsokára elmosolyodott... sőt, el is nevette magát.

- Te... nevetsz? - nézett ki a takaró alól Asuka.

- Ne haragudj, de nevetséges vagy... - mosolygott még mindig - ahogyan bújkálsz előlem.

- Ha-ha... nagyon vicces! - lett Asuka megint telljesen vörös - látom jól mulatsz ezen... hiszen nem te fekszel itt ruha nélkül! - lett egy kicsit dühös a lány.

- Ugyan... fordított esetben is te lennél ennyire zavarban... - suttogta neki, majd megcsókolta a homlokát.

- Seto... - nézett a lány a fiúra könnyes szemmel. Nemsokkal késöbb a fiú ismét lefeküdt mellé.

- Seto... hogyan tudtál megmenteni?

- Nem tudom... olyan volt, mintha hívtál volna. Aztán a telefonnal megtaláltalak.

- Oh... értem... - hajtotta le a fejét a lány.

- Asuka... mi történt? - kérdezett rá komolyan a fiú.

- Hogy? - nézett rá a lány félve.

- Bakura... - nézett Seto Asuka szemébe, majd arcára tette a kezét - mit csinált veled? - a lány elöszőr kicsit megrémült... szemében gyülni kezdtek a könnyek, és keze újra remegni kezdett. A fiú közelebb hajolt hozzá, majd mindketten becsukták a szemüket, és Asuka végre eltudta kezdeni. Mindent elmesélt Setonak... azt ami történt, és azt is amit érzett. Seto szomorú arccal halgatta a lányt, aki lassan a történet végéhez ért.

- Miután elájultam... mi történt? - kérdezte a fiútól Asuka.

- Yugi kicsit furcsán nézett... aztán a nevemet kezdted mondani... és akkor azthiszem rájött mindenre... - Asuka ezt hallva lassan kinyitotta a szemét - és mielött kiment volna, azt mondta, hogy tőle nem tud meg senki semmit... nagyon ajánlom, hogy igaza legyen...

- Ha azt mondta, akkor úgy is lessz... - mondta határozottan a lány, majd takarójával körbetekerte magát és próbált felálni. Lassan a szekrényéhez ment, de mikor kiakarta nyitni, a térdére esett.

- Asuka! - futott oda a fiú - Mégis mit csinálsz? Azonnal feküdj vissza!!!

- Nem... - mondta lihegve a lány - fel... akarok öltözni...

- Ahh... - sóhajtott Seto - rendben, csinálj, amit akarsz... én addig kimegyek. - majd ki is ment a szobából. Néhány perccel késöbb Asuka felöltözve kiment Setohoz.

- Figyelj... - támadkodott ajtajának a lány - Nyugodtan hazamehetsz... már jól vagyok.

- Nekem nem úgy tűnik... hiszen még állni is alig bírsz! - reagált rá mérgesen.

- Igen, de...

- Elég! - fogta meg a lány két vállát és visszasegítette az ágyába.

- Rendben... hazamegyek... de jobb lenne orvoshoz menned... még mindig nagyon meleg vagy. - jegyezte meg a fiú, majd Kirana hazavitte. Asuka gyorsan vissza is aludt, hiszen mégcsak hajnali 3 óra volt.

Annak ellenére, hogy reggelre sem volt jobban, Asuka mégis iskolába ment. A tanárok haza akarták küldeni, de a lány maradt. Miután nagy nehezen hazaért, beesett az ágyába. 6 óra volt mikor telefonjának hangjára ébredt.

- Oh... te vagy az Yugi? - látta meg Yugit a másik oldalon.

- Igen... beszélhetnénk?

- Persze... egy pillanat. - tette le telefonját a lány, majd Kirana egyenesen Yugi szobájába vitte őt.

- Mi történt? - kérdezett rá Asuka, majd leült a fiú ágyára.

- Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e... de ahogy látom nem nagyon... - győződött meg róla szomorúan.

- Hát... mit ne mondjak... eléggé pocsékul érzem magam...

- Asuka...

- Hm?

- Ami tegnap történt... - pirult el Yugi.

- Oh... - lett vörös a lány is - egy kicsit durva volt... de neked köszönhetően nem lett nagy baj... köszönöm.

- Igazából az ikonom szelleme segített... mikor megláttalak egyből átvette a helyemet... bár ez nem meglepő.

- Na igen...

- És... csak hogy tudd, én nem beszélek róla senkinek...

- Setora gondolsz...? - csukta be szemét Asuka.

- Őő... igen...

- Köszi... nem lenne jó, ha mindenki megtudná...

- Tudod... - ült le a lány mellé - még sose láttam Kaibát ilyennek... nagyon aggódott érted.

- Seto... valójában sokkal kedvesebb, mint amilyennek mutatja magát... - mondta kissé nehézkesen Asuka - A párbajozás az élete, ez pedig mindent megváltoztat... Yugi... - nézett a fiúra - gyűlölöm ezt a helyzetet... hogy te és Seto riválisok vagytok.

- Sajnos ezellen nem lehet mit csinálni... - vakarta meg a fejét a fiú.

- Nem is rád gondoltam... Seto az, aki túl komolyan veszi a dolgot. Egyszerűen... nem tudom megértetni vele, hogy a játék nem a másik elsöpréséről, hanem a szórakozásról szól.

- Hidd el... ha valaki képes ezt megértetni vele, az te vagy.

- Ezt hogy érted?

- Te és Mokuba álltok legközelebb hozzá... és a dolgokat tekintve talán rád jobban hallgat...

- Ahh... - sóhajtott egy nagyot - hát nagyon remélem...

- Hát... köszönöm, hogy eljöttél... most inkább hagylak pihenni.

- Rendben... ööö... a nagyapádnak mit mondtál? - kérzedtek kissé félve Asuka.

- Hát... csak annyit, hogy megtámadtak... mást nem igen tudtam mondani... bocsi.

- Áh... semmi baj... jobb ez így... - állt fel nehezen Asuka, majd hazament.

- Kirana... - szólt Asuka kis társához ágyában feküdve - Hogy lehet, hogy átváltoztam? Hiszen nem volt erőm...

- "Ami azt illeti, engem is megleptél... de az már biztos, hogy nem jelent jót..."

- Mire gondolsz?

- "Miután visszaváltoztál... azóta vagy ilyen gyenge. Ez csakis azt jelentheti, hogy az összes varázserő... ami eddig benned termelődött... az elveszett."

- És... akkor most meddig nem lessz erőm?

-"Ezt sajnos nem tudom megmondani... jobb esetbe 4 nap."

- Mii?! - ült fel hirtelen a lány - 4 nap? Az kicsit sok, nem?

-" Jobb esetbe lessz 4 nap..."

- Ahhahhaaaa!!!! - esett vissza siránkozva az ágyába Asuka.

-" Figyelj... minden, ami csak felhasználható volt benned... beleértve a fizikai erődet is... mindet felszabadítottad dühödben... mostmár nem csak a varázserődnek, de a fizikai erődnek is vissza kell térnie. Ez pedig jóval lelassít mindent..."

- Hát ez nem valami jó...

-"Arról nem is beszélve, hogy annyira legyengültél, hogy a lázad is felment..."

- Ahh... ne is mond... - jegyezte meg a lány, ám megszólalt a mobilja.

- Halló?... Áh, szia anya. ... Nem, már jól vagyok, de honnan tudsz róla? ... Értem, a suliból hívtak. ... Hogy hova? Én aztán egyedül el nem megyek orvoshoz!! Az iskolaorvos?... Nem is tudtam... Erre a hétre nem kell bemennem? Dehát mi lessz az anyaggal?! ... Ahh... rendben, azt elintézem... ... Oké, holnap bemegyek a papírért, ne aggódj... Jajj anya! Mit kell így izgulni?! Voltam már máskor is beteg... nem fogok belehalni .... Rendben ... én is szeretlek ... puszilom apát is! Helló!

-" A szüleid voltak?" - kérdezte kíváncsian Kirana.

- Ja... a fülükbe jutott, hogy beteg vagyok... aztán kértek az iskolaorvostól igazolást... nem is tudtam, hogy ott is lehet... - fordult oldalára a lány, ám hirtelen a másik telefon is megszólalt.

- Ah... kitalálom... fogadjunk, hogy Seto vagy Mokuba lessz az... - vette lassan le szekrényéről.

- Áh, szia Mokuba.

- Helló! Csak gondoltam megkérdezem hogy vagy...

- Köszi... hát... igazából nem vagyok jobban... még mindig van lázam, de ezen a héten itthon maradok...

- Jobb is, semmi értelme betegen iskolába járnod!

- Igen... na és veletek mi van?

- Hát Seto most éppen az új lapjával kísérletezik.

- Új lapjával?

- Igen... te nem is tudsz róla?

- Nem... én nem hallottam semmilyen lapról...

- Oh... - sóhajtott Mokuba - Biztosan a történtek miatt nem akart ezzel terhelni. Gyere át holnap, és akkor majd Seto elmeséli, jó? De jobb lenne, ha Seto menne át hozzád...

- Nem kell... majd én átmegyek.

- Rendben... de ha nem leszel jól, akkor nehogy elgyere! - mondta kicsit szigorúan a fiú.

Asuka a telefonnal a kezében aludt el... Kirana pedig aggódva feküdt mellette. Mikor már azt hitte, hogy ennél rosszabb nem is történhet... akkor egy újabb hívást kapott, méghozzá Inuyasháéktól.

"Vajon miért...? Miért kell így szenvednem? Miért kell még több fájdalom? Miért bűntet engem a sors?! MIÉRT??!!!!!"

By Bridget