- "Asuka... biztos, hogy ez jó ötlet? Hiszen már este van..." - aggódott kicsit a társa.

- Ne aggódj... nem maradunk sokáig... csak itt olyan jó a levegő, legalább egy kicsit megnyugtat...

-"Értem..."

Sétájukat azonban félbeszakította a tükörtelefon hangja. Nem hívás volt, csupán egy jelzés... méghozzá Téától.

- Ajjajj... azthiszem akadt egy kis dolgunk... - jegyezte meg Asuka Kiranának, akinek nem kellett kétszer mondania, hamar el is vitte a kért helyre. A sötétbe nehezen igazodtak ki, de annyi biztos volt, hogy egy utcán vannak.

- Kirana... biztos, hogy innen jött a jelzés?

- "Igen... "

- Hm... ez érdekes... én nem látok senkit. - nézelődött körbe a lány, de még macskaszemével sem látott senkit.

-" Lehet, hogy jobb is..." - jegyezte meg a macska -" Ebben a ruhában jobb is, ha nem lát meg senki..."

- Ez most valahogy nem érdekel... - nézett papnői ruhájára, majd Téa keresésére indultak.

- Téa! Téa! Itt vagy?! - kiabált Asuka, ám valaki hirtelen nekiütközött.

- Au... hé! Nézz a lábad elé! - kelt fel a földről, ám valami nem stimmelt.

- Hm... Kirana? - kereste utitársát Asuka, ám nem találta.

- Na ne! Az a mocsok magávalvitte?! - futott az ismeretlen után, aki nemsokára egy házba futott be. Asuka nem sokat gondolkozott, utána futott a házba.

- Hé! - kiáltott be az ajtón - Itt vagy? - ám ahogy belljebb lépett valaki becsapta mögötte az ajtót. A sötétbe Asuka nem látott semmit, csupán annyit hallott, hogy valaki mögötte mászkál.

- "Jajj ne... csak ezt ne... hogy lehettem ilyen ostoba?..." - gondolkozott magába, mikor hirtelen valaki felkapcsolta a villanyt.

- Üdvözöllek! - szólalt meg mögötte az a hang, amitől a legjobban rettegett.

- Ba... Bakura... - fordult meg lassan a lány, majd meglátta a kezébe Kiranát mozdulatlanul.

- Kirana! Mit... mit tettél vele?!

- Áh... semmi komoly - mosolygott a fiú - csupán egy kicsit elkábítottam. - dobta el kezéből az ezt segítő rongyot. Asuka dühös tekintete ellenére félelmét szinte tapintani lehetett.

- Nahát... nem hittem volna, hogy ilyen könnyedén idetudlak csalni - gúnyolódott Bakura.

- Idecsalni? - nézett magaelé Asuka - Jajj ne! Mit csináltál Téával?!

- Óóó... ő is jól van. - vett elő egy kulcsot, majd bezárta az ajtót. A lány egyre jobban félt és remegett, hiszen az egyetlen kijárat a házból épp akkor záródott be.

- Ha ennyire érdekel mi van vele - sétált el Asuka mellett - akkor gyere velem... - majd elindult felfelé egy lépcsőn. Asukának nem túl sok lehetősége volt, ígyhát követte a fiút. Bakura egy szobába ment be, ahol Asuka meglátta Téát.

- Téa! Jól vagy?! - indult a megkötözött lányhoz, ám az visszatartotta. Ezalatt Bakura Kiranat kötözte meg a meglepetések elkerülése miatt.

- Ne! Ne gyere ide! - kiáltott a lány Asukára.

- Dehát... miért?

- Gyorsan! Menekülj! Ez csapda!

- Nem hagylak itt!

- De igen, itt kell hagynod! Kérlek! Ha most nem menekülsz, akkor már késő lessz! - mikor ezt meghallotta Asuka egyből Bakurára nézett, aki gonosz vigyorral bámult rá. Asuka kezdett nagyon megrémülni.

- Én tudok magamra vigyázni, ne aggódj! És Kirana is boldogulni fog! Csak kérlek menj már! Fuss!!! - Téa szavait és Bakura arcát nem bírta tovább Asuka és valóban futni kezdett.

- Azt már nem! - futott utána a fiú. A lány alig ért az ajtóhoz, Bakura már mögötte volt.

- Ott nem jutsz ki! Az ajtót bezártam! Hahaha!!! - kezdett el nevetni, ám Asuka még nem adta fel. Futott amerre csak látott, ám egy olyan szobába került, ahol már nem tudott tovább menekülni.

- A fenébe... - suttogta a lány, majd futott visszafelé, de már késő volt. Nekifutott Bakurának, aki visszalökte a szobába, és bezárta az ajtót.

- A kergetőzésnek ezennel vége! - mutatta a lánynak a kulcsot. - Micsoda véletlen... pont az én szobámba futottál be...

- Mit... mit akarsz azzal csinálni? - kérdezte reszketve.

- Ó... - térdelt le Bakura - csak biztosítom, hogy nem fog minket senki sem zavarni! Hahaha!!! - majd az ajtó alatt kicsúsztatta a kulcsot.

- Normális vagy?! - kiáltott rá Asuka - Így mégis hogy fogunk kijutni?!

- Nem érdekel! - fogta meg a lány kezét - Egyenlőre mással kell foglalkoznom... - vetette magát Asukára, ám az nem volt olyan könnyű préda, mint ahogy elöszőr gondolta. A lány nekilökte Bakurát a polcnak, majd az ajtóhoz futott és próbálta betörni. Miközbe az ajtóval szenvedett a fiú hátulról magához ölelte, egyik kezével pedig a nyakát szorította.

- Rossz kislány... ezzel csak a saját helyzetedet rontod... - magyarázott neki Bakura miközben próbálta lefeszíteni a kezét, hogy kapjon levegőt.

- Nah... ha nem akarsz megfulladni, akkor engedd el a kezemet. - fenyegetőzött, majd úgy is lett, ahogy azt mondta. Asuka elengedte a kezét, ő pedig lazított a szorításon, így a lány végre kapott levegőt.

- "Te jó ég... azthittem megfulladok..." - lihegett Asuka, ám Bakura nem akart lemondani a tervéről. Míg egyik kezét Asuka nyakánál tartotta, addig a másikkal a lányt símogatta.

- Ba... Bakura! Ne merj hozzám érni! - mondta neki mérgesen, ám a fiú hirtelen megcsókolta a nyakát.

- Ugyan... nagyon jól tudod, hogy mit akarok! - szorította magához még erősebben - gondolom már megbántad, hogy nekem is adtál egy tükörtelefont!

- Ho.. hogy érted ezt? - kérdezte értetlenül a lány.

- Óóó... azthiszem tudod miről beszélek... - kezdte el a combját simogatni - Egy ilyen egyértelmű kód nekem nem jelent nagy akadályt!

- Úgy érted...? - állt össze a kép Asuka számára.

- Igen... tudom, hogy ma nincs erőd! Hahaha!!! - sajnos a lány ettől félt a legjobban, hogy tudja a kis titkát.

- Asuka... a barátod most nem fog tudni megmenteni!

- A... barátom?

- Igen... Kaiba! A legutóbb is ő mentett meg, nem igaz? Igen... biztos vagyok benne, hogy szeretitek egymást... szegény fiú... ha látná, hogy most mi történik... - oldotta ki Asuka nadrágjának zsinórját, ami lassan leesett róla. Asuka mozdulni sem bírt, a félelem telljesen megbénította. Szemeit becsukta, majd a könnye folyni kezdett.

- Ó... nahát... csak nem sírsz? Ugyan... nem kell félned - kezdte mostmár a hasát simogatni - hiszen... ha jó leszel, akkor akár még élvezheted is...

-" Seto... kérlek segíts!!!" - könyörgött magába a lány, Bakura pedig folytatta...

- ...És ne aggódj... nem fog minket senki sem zavarni... a ház telljesen üres lessz egész éjjel, ígyhát nem kell halkan csinálnunk, hahaha!!! - nevette el magát, majd ismét Asuka nyakát kezdte csókolgatni.

-"Seto...!!!"

Mikor Bakura keze még felljebb ment, és ismét megfogta Asuka mellét, a lány semmivel sem törődve, mint aki megvadult, úgy lökte magát hátra, majd Bakurával együtt a hátukra estek. Asuka gyorsan leszállt a fiúról, ám az megfogta a kezét.

- Mégis mit csinálsz?! Ez fájt! - kiáltott a lányra.

- Tényleg? Akkor ez tetszeni fog!! - rúgta meg jó erősen a fiút, aki a fájdalomtól tovább feküdt a földön. Mikor felált, akkor vette csak észre, hogy Asuka kinyitotta az ablakot.

- Mi...? Meg ne próbáld!!! - ám, ez már késő volt. A lány kiugrott az ablakon. Szerencsére macska képességeivel Asuka nem sérült meg. Könnyes szemmel futott az utcákon, és próbált minél elöbb segítséget találni. A távolságot és a helyzetet tekintve csupán egy személy volt, akitől segítséget tudott kérni: Yugi.

Házukhoz érve egyszerűen csak befutott a nyitott ajtón, nem törődve senkivel rohant be Yugi szobájába. Szegény fiú nagyon megijedt, mikor a lány becsapta maga után az ajtót. Az ajtónak támadkodott telljesen kimerülve, majd lassan térdére esett. Amint Yugi meglátta azonnal átváltozott.

- Asuka! Mi történt?! - futott hozzá Yami.

- Yugi! Kérlek, segíts! Bakura...! Téa és Kirana veszélybe vannak! - kérlelte könnyes szemmel, ám hirtelen feltűnt neki, hogy a fiú telljesen elpirult. Magára nézett és észrevette, hogy felsője aligha takar valamit. Melltartója telljesen kint volt, allul pedig csak egy fehérnemű volt rajta. Telljesen vörösen kezdte el takargatni magát.

- Kérlek, meséld el mi történt! - térdelt le elé Yami.

- Bakura... csapdát állított nekem... megtudta, hogy ma nincs varázserőm... és hogy idecsaljon elrabolta Téát és az ő telefonján jelzett nekem.

- Jajj ne... Téa!

- Kiranával együtt megkötözte őket, és még mindig ott vannak! Kérlek! Vissza kell mennünk!!!

- Ne aggódj, kiszabadítjuk őket, és... a te ruháidat is visszaszerezzük, rendben? - ígérte meg neki, Asuka pedig elpirulva és könnyes szemmel bólogatott. Együtt futottak ki a szobából, ám Yugi nagyapja megállította őket.

- Gyerekek! Mit csináltok ti... - ám mikor meglátta Asuka hiányos öltözetét, a szája tátva maradt.

- Most... most nem érünk rá! - takarta el Yami a lányt, majd tovább futottak. Az eső esni kezdett, Asuka és Yami pedig a sötét utcákon futottak Bakuráék háza elé.

- Asuka... - nézett rá a fiú - Biztos vagy benne, hogy be akarsz menni?

- Nincs más választásom... - jegyezte meg a lány, majd a kilincshez nyúlt. Mikor észrevette, hogy kitudja nyitni, rémülten lépett hátra.

- Mi... mi történt? - kérdezett rá Yami.

- Az ajtó... eddig be volt zárva... de most nyitva van... - mondta remegve - Ez azt jelenti, hogy... tudta, hogy visszajövök. - csukta be a szemét, ám a fiú megfogta a vállát.

- Ne aggódj! - mondta neki kedvesen - Nem fogom hagyni, hogy bántson...

- Yu... Yugi...! Rendben...

Lassan bementek a házba, egyenesen abba a szobába, ahol Téa és Kirana volt. Azonban mikor Asuka belépett, az ajtó mögül Bakura kinyúlt, és megfogta a csuklóját.

- Tudtam, hogy visszajössz! - kiáltott rá.

- Eressz el! Ez fáj!!! - kiáltott vissza a lány, ám hirtelen Yami belépett az ajtón és ellökte a fiút Asukától. Bakura esése közbe letépte a lányról a felsőjét. Szegény Asukán már alig volt valami, gyorsan takarni is kezdte magát.

- Nahát Yugi... - ált fel a földről Bakura - Rád nem számítottam.

- Hol vannak a többiek?! - kérdezte Asuka.

- Elköltöztettem őket... dehát úgytűnik nem vagyunk kettesben... - nézett Yamira - De nem baj... attól én még élvezni tudom a helyzetet! - mondta, miközbe elővett egy lapot. Az Ezeréves Gyűrűjének köszönhetően pedig igazi szörnyet tudott belőle csinálni.

- Rajta! Csak gyengéden! - mondta gonosz mosollyal a szörnynek, aki megtámadta Asukát. A lány sikítva futott a szekrény mögé, majd a szörny a támadásután eltűnt.

- Asuka! Jól vagy?! - közeledett hozzá Yami, ám a lány kikiabált.

- Ne! Yugi! Kérlek, ne gyere ide! Nincs rajtam semmi!!! - Yami furcsálva nézett, majd észrevette a ruhamaradványokat a földön. Bakura nagy nevetésbe kezdett, Yami pedig majd felrobbant a dühtől.

- Bakura!!! - kiáltott rá - Mostmár elég legyen!!! Miért kínozod szegényt?! Mit ártott ő neked?! Muszály ezt csinálnod fele?!!!

- Várj... hadd gondolkozzam... - gúnyolódott Bakura - IGEN! Hahaha!!!

- Te egy őrült vagy... - mondta ökölbe szorítva kezét Yami.

- Mosmár... elég... !!! - szólat meg Asuka a szekrény mögül. Hirtelen nagy fény jelent meg, majd kijött. Bakura és Yami nem akart hinni a szemének. Asuka átváltozott... nem volt rajta semmi, de hajával és farkával eltudta takarni magát. Lassan lépegetett a fiúk felé, feje levolt hajtva, vörös aurája pedig nagy erővel kőrözött körülötte.

- Te... szemét állat!!! - állt meg néhány méterre Bakura elött - Ezt... nem úszod meg!!! - kiáltott rá, majd vörösen világító szemeivel ránézett, és erejét rászabadította. Bakura a falnak csapódott, majd elájulva esett a földre. Lassan eltűnt Asuka aurája, és szeme színe is kezdett újra kék lenni. Egyre gyengébb volt, kapkodta a levegőt és úgy tűnt, ő is elájul.

- Asuka! - kiáltott rá Yami mikor kezdett összeesni. A lány elájult, de volt aki elkapja.

- Ez... nem lehet... - nézett telljesen összezavarodva Yami - te... hogy kerülsz ide... Kaiba?!

Az utolsó pillanatban Seto befutott az ajtón, és elkapta Asukát. Levette felsőjét, majd azzal takarta be Asuka hátát és szorosan magához ölelte.

- Ka... Kaiba?! - nézett Yami még mindig telljesen zavarodottan.

- "Mégis mit csinál? Hiszen... Asukán nincs semmi, hogy meri így ölelgetni?!" - kezdett dühös lenni magába Yami, ám hirtelen rájött - "Egy pillanat... Kaiba... úgy öleli, mintha féltené... lehetséges...?"

Yami már biztos volt benne, hogy van közöttük valami, de egyszerűen nem akarta elhinni.

- Se... Seto... - szólalt meg halkan Asuka.

- Ne félj... - szorította magához a fiú - itt vagyok.

- " Mostmár semmi kétség... tényleg szeretik egymást... és Kaiba... nem is hasonlít magára!" - gondolkozott magába Yami és kicsit zavarba is jött, azonban hirtelen Seto ránézett. Egy fél percig farkasszemet néztek egymással, Yami pedig eldöntötte, mit fog tenni.

- Kaiba... én megyek, és megkeresem Téát és Kiranát... te addig vigyázz rá... - mondta komolyan, majd elindult kifelé.

- Yugi! - kiáltott utána Seto.

- Ne aggódj... - mondta Yami hátatfordítva - Tőlem nem tudja meg senki... azt ami itt történt... - majd elment.

- Yugi! - kiáltott fel Téa, mikor végre rátalált. Yami kiszabadította őt és Kiranát, aki egyből Asukát ment megkeresni.

- Yugi, ugye jól van Asuka?

- Persze... Kirana gondolom máris hazaviszi... - úgy is lett. A szobába márcsak Bakura feküdt eszméletlenül.

- Gyorsan Yugi! Menjünk, még mielött felébred! - rángatta kifelé Téa a fiút.

Yami és Téa, valamint Seto és Asuka is sikeresen hazaértek. Mivel Asukáék házába nem volt senki, ezért Kirana Setot is elvitte oda. Befektették a lányt az ágyába, majd körbenézett.

- Nahát... ez Asuka szobája? - kérdezte, ám nem volt, aki válaszoljon neki.

Rövid ideig még Asuka mellett volt, de nemsokára Kirana hazavitte. Jobbnak látták, ha kipiheni az aznap történteket...

By Bridget