Yamashita Asuka 10.

Harc a faluért

Lassan eljött a hétvége. Asuka a pénteket barátnőivel töltötte, hiszen már olyan régen találkoztak, a szombat reggel pedig újjabb lehetőségeket hozott neki.

- Asuka! Taiga! - kiabált lentről édesanyjuk.

- Mi... mi történt? Én még aludtam... - vonszolta ki magát szobájából Asuka. Lassan összegyűlt mindenki.

- Gyerekek! Képzeljétek! Emlékesztek rá, mennyi levelet küldtünk be az egy hetes nyaralásért?

- Már hogy ne emlékeznénk... nekünk kellett megírni meg feladni őket... - morgott a lány.

- Ja... mi nem is tudunk elmenni... - morgott Taiga is.

- Nos, ti nem... de édesapátok és én el tudunk menni! Már olyan régen voltunk szabadságon!

- Ez minden? - indult vissza szobájába Asuka.

- Igen. Csak gondoltuk szólunk, hogy egy hétig nem leszünk.

- Értem... hát ez van, jó szórakozást... - ment már felfele a lépcsőn, ám hirtelen megállt - Egy pillanat... egyedül leszek itthon egy hétig? - nézett rámülten.

- Na ja, mert én koleszos vagyok... - bólogatott testvére.

- Igen! Azthittem örülni fogsz neki... - nézett kissé meglepetten édesapja.

- Őőő... hát persze! - mosolygott Asuka, majd felfutott a szobájába.

- "El sem hiszem... 5 nap telljesen egyedül... nappal azt csinálok, amit csak akarok, de... éjjel vacogni fogok a félelemtől..." - gondolkozott ágyába feküdve - " de talán... Seto megengedi, hogy ott aludjak... az csodás lenne!"

Délután járőrözni ment Inuyasháék világába. Kiranával a vállán sétálgattak, ám hamar találtak maguknak feladatot.

- Kirana! Te is érzed? - torpant meg Asuka.

-" Igen... ez vér szag... " - válaszolt neki. A szagot követve egy fiatal lányt találtak a földön feküdve.

- Hé! Hallassz? Ébren vagy?! - próbálta felébreszteni a lányt, és ki is nyitotta a szemét.

- Ne félj, segíteni fogok. Kérlek mond el, hogy mi történt. - fektette a hátára, majd elkezdte gyógyítani.

- A falut... megtámadták... - mondta nehezen a lány.

- Ki vagy mi?

- Szellemek...

- És azt tudod, hogy miért?

- A falu vezetője... birtokol egy szilánkot... a szent égkőből...

- Jajj ne! - rémült meg Asuka, és abbahagyta a gyógyítást.

- Kirana! A sebeit begyógyítottam, most kérlek vigyázz rá, amíg megmentem a falut...! Ha még nem pusztult el...

- " Rendben, de tudod, hogy merre kell menni?"

- Persze... érzem a sötét erőket... méghozzá nem is keveset.

- " Akkor szükséged lehet rám!"

- Meglehet, de neki nagyobb szüksége van rád, ezért maradj itt! - majd futni kezdett.

- " Vigyázz magadra, gazdám..."

Miután Asuka rátalált a falura, nem akart hinni a szemének. Az egész falu tűzben égett, az emberek pedig össze-vissza rohangáltak menedéket keresve. Gyorsan átváltozott, hiszen csak macskaerejével volt elég esélye ellenük, majd rájuk is támadt. Hamar elintézte a szellemeket, majd próbálta kimenekíteni az embereket az égő házakból. Miután már azthitte, hogy mindenkit kimenekített, hirtelen egy fiatal lány fogta meg a kezét.

- Ne! Haruko! Ne érj hozzá! - kiáltottak hátulról.

- Kérlek! Az öcsém, Shuuichi még bent van a házunkban! - kérlelte a lány Asukát.

- Hogy mi? - rémült meg ő is, majd gyorsan visszafutott a faluba.

- Shuuichi! Shuuichi! Hallassz?! - kiabált a házak között, majd meghallotta a sírását a mellette lévő házból.

- Shuuichi itt vagy?! - kiabált be a házba.

- Igen! Kérlek segíts! - majd meg is látta szegény fiút a sarokba kuporodva.

- Ne félj, megyek! - kiáltott neki, majd védőfalával befutott, és a karjába kivitte.

- Shuuichi! - kiáltott Haruko, mikor meglátta öccsét Asuka kezébe - Jól van?

- Elájult... és vannak égési sérülései is... - fektette le a fiút. Rátette a kezét, majd megpróbálta meggyógyítani. Azonban mikor megjelent körülötte az erőtelljes kék aura, az egyik falusi ember rátámadt, és meg is sebesítette a vállán. Asuka védekezett, ezért semmi komoly sérülés nem érte, de így a fiú gyógyítása abbamaradt.

- Elég! - állt a lány a falusi és Asuka közé. - Mégis mit csinál?

- Hát nem látod? Ez a szörnyeteg megakarja ölni az öcsédet! - kiáltott rá az ember.

- Ez nem igaz! Én megmenteni akarom! - állt fel Asuka.

-Na ne nevettess! Csak azért mentettél meg minket, mert te is akarod a szilánkot!

- Nem érdekel, hogy mit mond, de ha nem gyógyítom meg ezt a fiút, akkor akár meg is halhat! - kiáltott a férfira dühösen, majd újra letérdelt a kisfiú mellé és meggyógyította.

- Jajj ne! - jelent meg egy idősebb nő. - Nem találom a lányomat!

- Itt vagyok... - bukkant elő a korábbi lány Kiranával. Boldogan ölelkeztek össze, majd a lány elmesélte, ahogy Asuka megmentette őt.

- Kirana! Jó újra látni. - vette fel kis segítőjét.

- "Én is örülök, hogy jól vagy!" - válaszolt neki.

- Mond csak... most mi lessz a faluval? A tűz még mindig ég... - ám hirtelen esni kezdett az eső.

- Hát... ilyen se sűrűn fordul elő - kezdett el nevetni Asuka. A tűz miatt így már nem kellett aggódni, az eső lassan, de eloltotta, azonban ez idő alatt nem pihenhetett.

- Kirana! Gyorsan! A falusiakhoz! - kiáltotta el magát a lány.

- "Miért?"

- Társaságunk van.... - és egy hatalmas szellem jelent meg elöttük.

- Ki vagy rusnyaság?! - kiáltott rá a lány.

- Az égkő... a szilánkot akarom! - mondta a szellem, majd Asukára támadt.

- Sajnálom, ezt tudom csak odaadni! - majd felédobta a kardját. Sajnos a szellemnek túl erős bőre volt, és a kard nem ért semmit.

- Ezt megbánod macska... - fenyegetőzött a szörny, majd ismét rátámadt.

- Azt hiszed erős vagy? Akkor kostóld meg ezt! - majd nyilait a kezébe varázsolta.

- Azzal nem mész semmire! - kiáltott valaki a falusiak közül - Mi is azzal támadtunk rá, és nem ért semmit!

- Meglehet - feszített ki egy nyilat Asuka - De ezek nem egyszerű nyilak lessznek! - majd egy erős vörös aura jelent meg körülötte, ami körbehálózta a nyilat és meg is gyujtotta.

- Ezt edd meg! - kiáltott a szellemnek, majd kilőtte rá a nyilat. A nyílat pont a szájába lőtte, a szellem pedig a benne lévő erőtől felrobbant. Miután elpusztult, Asuka észrevett egy fényes dolgot. Egy égkő darab volt.

- Szóval ezért... ezért volt ilyen erős... - szólalt meg Asuka, majd a maradványaihoz ment, kezét előre tartotta, és egy liliom jelent meg a kezében. Letérdel, a virágot a földre rakta és összetette két kezét.

- Sajnálom, de véget kellett vetnem életednek. Imátkozom érted, hogy visszatérhess egy jobb élettel... és egy tisztább lélekkel. - majd felált, és szomorúan nézett maga elé.

- "Asuka..." - ugrott a vállára Kirana - " Most mit csináltál?"

- Imátkoztam érte, hogy legközelebb jobb élete legyen.

- "Na és a virág honnan van?"

- Egy egyszerű virágoskertet képzeltem magam elé, és csak teleportáltam...

- "De miért volt fontos ezt csinálnod?"

- Minden élőlény megérdemli az életet... különben nem teremtették volna meg őket... a lelkük eredetileg nem lehetett gonosz... de azt sajnos nem tudom, mikor dőlt el, hogy gonosz, vagy jó lessz-e a lelke... érted?

- "Igen... azthiszem..."

Mikor már telljesen elált az eső, Asuka kis utitársával újra elindult.

- Várj! Kérlek! - kiáltott utána valaki.

- Miben segíthetek? - kérdezett rá a lány, majd a férfi egy apró fehér dobozt adott a kezébe.

- Ez... micsoda? - nézegette a dobozt, majd kinyitotta - Hiszen...

- Igen... ez az az égkőszilánk, amiért a falura támadtak a szellemek. Kérlek, vidd magaddal.

- Biztos benne?

- Telljes mértékben. Úgy érzem, nálad jó kezekben lessz. - erre a falusiak elkezdtek szörnyülködni.

- De... uram! Hiszen ez egy szellem! Nála van a legnagyobb veszélyben! A többi szellemet simán elintézte, gondoljon csak bele, mire lessz képes a szilánkkal! Ráadásul már a másiktól is szerzett egyet!

- Elég! - kiáltott közbe - Az én felelőségem a szilánk sorsa!

- Dehát... - azonban őt is félbeszakították.

- Ez hihetetlen! Hogy lehetnek ilyen gerinctelenek?! - kiáltott közbe a meggyógyított lány. - Ha nem gyógyít meg engem, akkor már halott lennék!

- Igen, akárcsak én! - kiáltott fel Shuuichi is.

- Így van! Sőt, maguk se élnének már! Mindent neki köszönhetnek! - állt Asuka elé Haruko.

- Menj onnan, még a végén rádtámad!

- Maguk olyan... - azonban Asuka visszatartotta.

- Ne fáradj... az emberek néha nagyon ostobák... - mondta a lány, majd becsukta a szemét és elnevette magát - én márcsak tudom, hiszen én is ember vagyok.

- Hogy mi?! - kapta fel mindenki a fejét. Asuka kicsit hátrább lépett, majd visszaváltozott a papnői ruhába.

- Nahát... - csodálkozott el mindenki.

- Rajta Kirana, menjünk... - majd hátrafordult az emberekhez - Ne aggódjanak! Nem fogom hagyni, hogy rossz kezekbe kerülhessenek. - majd elindultak.

- "Mond csak, mit akarsz velük kezdeni?" - kérdezősködött Kirana.

- Még nem tudom... de majd kitalálok valamit...

Aznap Asuka már nem tervezett több kalandot, viszont Seto-t szívesen meglátogatta volna... ha otthon lett volna...

- Szóval... ma nem is tudod, hogy mikor jön haza? - kérdezett vissza Asuka szomorúan Mokubától.

- Sajnálom... most tényleg nagyon elfoglalt... - sajnálkozott a fiú is.

- Áh... mindeggy... kérlek mond meg neki, hogy holnap is benézek, oké?

- Persze Asuka. Megmondom neki! - bólogatott a fiú - Ömm... kérdezhetnék valamit?

- Öö... persze! Mi lenne az?

- Mond csak... te is szeretsz párbajozni?

- Nos... - vakarta a lány a fejét - Mégcsak gépeken játszottam, élőbe még sose.

- Akkor... nincs is paklid? - nézett kissé szomorúan Mokuba.

- De, az van! Persze... még hiányzik egy-két lap, de itt biztosan befogom őket szerezni!

- Értem... na és, melyik is a kedvenc lapod? Valamilyen Elf, igaz?

- Igen, a Mystical Elf! Imádom azt a lapot.

- Hát köszi, csak ez érdekelt volna! Remélem az első küzdelmedet én is láthatom! - mosolygott Mokuba.

- Ha szerencséd van, akkor elcsípheted... - kacsintott rá Asuka, majd elbúcsúztak, ő pedig végre hazafelé vette az irányt.

By Bridget