Yamashita Asuka 9.

Leleplezés

/kopp-kopp/

- Máris megyek!... Nahát, megint te vagy az Asuka? - nyitotta ki az ajtót Mokuba.

- Igen... mond csak, Seto itthon van? - nézelődött befele a lány.

- Sajnálom, de nincs. Ma estig bent lessz. - adta a választ szomorúan - de bármikor hazaérhet... hiszen már lassan sötétedik.

- Akkor... megvárhatnám itt?

- Persze! Gyere csak be! - majd mindketten leültek egy kanapéra. Egy ideig szótlanul ültek egymás mellett, aztán Mokuba nagynehezen felhozott egy témát:

- És mond csak Asuka, miért keresed Seto-t?

- Hát... ez egy kicsit hosszú story, de azthiszem van elég időnk... - majd elmesélte neki. Mokuba kissé értetlenül nézett Asukára.

- Igazából én eddig se nagyon értettem ezt az egészt, ahogy Seto magyarázta nekem.... nem is, inkább csak nem tudtam felfogni...

- Nem hibáztatlak, én még máig is néha azt hiszem, hogy ez nem is igaz... az én világomba ugyanis nem lehet ilyen különös dolgokkal találkozni... nálatok pl. itt vannak az ezeréves ikonok. Azoknak valódi varázserejük van.

- Igen... sajnos már tapasztaltam... - szomorkodott Mokuba. Ismét egy kisebb csend lett, ám Asuka türelmetlennek tűnt, amire fel is figyelt a fiú.

- Nehezen tűröd a várakozást, mi? - mosolygott egyet Mokuba.

- Óó... nem... - rázta meg a lány a fejét.

- Akkor mi a baj?

- Hátt... van egy kérdés, amit eddig nem mertem Seto-nak feltenni, és nem vagyok benne biztos, hogy neked feltehetem...

- Mi lenne az?

- A szüleitek... - erre Mokuba egy kicsit megrémült, és Asukára nézett - nem... nem muszály erről beszélned Mokuba...

- Már régen meghaltak - válaszolt neki lehajtott fejjel - Az anyukámat nem tudtam megismerni, mert a születésemkor meghalt. Édesapánk pedig egy autóbalasetben hunyt el.... Ezután kerültünk árvaházba, és itt fogadott minket örökbe Gozaburo Kaiba.

- Sajnálom... féltem, hogy ezt fogod mondani... - mondta könnyes szemmel Asuka.

- Nem baj... egyszer úgyis megkellett tudnod...

- Ezt... hogy érted?

- A családukba fogsz tartozni... - mosolygott Mokuba.

- A családotokba? - kérdezett vissza zavartan Asuka.

- Szereted... nem igaz? A bátyámat... - nézett a fiú Asuka szemébe, aki annyira meg volt lepve, hogy hirtelen nem tudott mit mondani. Egy rövid idő után Asuka rémült arcán egy apró mosoly jelent meg, majd elpirulva bólogatott.

- Na látod... már közénk tartozol hiszen... Seto is szeret téged.

- Ezt... honnan veszed?

- Onnan, hogy nem vagyok vak. - nevette el magát Mokuba.

- Na és... te ennek örülsz?

- Miért ne örülnék?

- Azthittem, hogy mérges leszel rám... attól féltem úgy fogod érezni, hogy elakarom venni tőled...

- Ugyan, ez eszembe se jutott. - rázta a fejét Mokuba - Figyelj... mikor legutóbb fenn voltatok Seto-val a szobájába... nem tudom, hogy mit csináltatok, de utána sokkal boldogabb volt....

- Ez kedves tőled... Hé!!! Ho... hogy érted azt, hogy nem tudom, hogy mit csináltatok?! - vörösödött el Asuka.

- Hát igen... - vigyorgott egyet Mokuba. Egy ideig így bámulták egymást, majd mindketten nevetni kezdtek.

- Tudod Asuka, te tényleg nagyon aranyos vagy... nem akarsz a nővérem lenni? - viccelődött Mokuba.

- De, szívesen. Úgyis akartam már egy öcsikét! - szorongatta meg Asuka a fiút.

- Jajj... te... - borzolta össze mégjobban Mokuba haját.

- Nahát, de elvagytok... - jelent meg Asuka mögött Seto.

- Setooo!!! - kiáltottak fel mindketten, majd a kanapéról ráugrottak.

- Au... hé...! Nem kapok levegőt...! - morgott Seto.

- Hoppá... - szált la Asuka a fiúról - egy kicsit azthiszem túlzásba vittük...

- Ehh... bocsi... - vakarta a fejét Mokuba.

- Asuka... te mit csinálsz itt?

- Ó! Jó , hogy kérdezed! Valamit el kell mesélnem! - majd Seto leült a számítógép elé és Asuka beszámolt neki az aznap történtekről.

- Szóval... mi a véleményed?

- Nem különösebben érdekel... - nyomogatta tovább a fiú a gépet.

- Ehh... - vigyorgott a lány kissé mérgesen - Tudtam, hogy ezt mondod, csak gondoltam rád is tartozik. Deee most már tényleg mennem kell! - gyorsan a fiúhoz futott, majd egy puszit adott az arcára.

- Hé!!! - reagált rá Seto megszokottan, de mikor hátranézett már nem volt ott Asuka.

Asuka nem egyből a házukhoz ment, egy kicsit messzebb onnan, mert egy kis sétára vágyott.

- Áh... nem is volt olyan rossz ez a nap... - beszélt magába. Már sétált pár perce, mikor ismerős hangot hallott.

- Már mondtam, hogy nincs nálam! - kiabálta valaki, majd Asuka a hang felé futott. Három fiú vert valakit... valakit, akit Asuka egyböl felismert, mikor a földre esett.

- Bátyám... ! - rémült meg a lány, mikor meglátta testvére véres arcát.

- " Te jó ég!!! Segítenem kell neki!!! De... így nincs esélyem! Át kell változnom!" - gondolkozott magába, de nem volt más választás.

- Na!! Ide a pénzeddel öcsi! Tudjuk, hogy van nálad!! - mondták egyre agresszívebben. Asuka átváltozott, amit nem lehetett nem észrevenni.

- Mi volt ez? - kérdezte az egyik, ám amikor ezt kimondta, valaki elé futott, majd jól gyomron rúgta. Asuka egy fekete köntöst vett magára és egy sapkát, hogy ne ismerjék fel. Az erejével ez nem volt nehéz neki.

- Hé te! Mégis kinek képzeled te magad?! - kiáltott rá a másik kettő.

- Tünés! Ne merjétek bántani ezt a fiút! - kiáltott rájuk Asuka. Azonban úgy tünt, hogy nem lessz ilyen könnyű dolog. A három fiú Asukára támadt, aki könnyedén felvette velük a harcot. Minden rendben ment, amíg... az egyikőjük le nem tépte róla a köntöst.

- Mi... mi a franc ez? - rémültek meg, mikor meglátták a ruháját és a farkincáját. Nem volt mit tenni... Asuka levette a sapkáját is, a fülei pedig újabb rémüldözést keltettek.

- Szóval... akar még valaki harcolni?! - kérdezte a lány dühösen, majd előrántotta a kardját. A fiúk ordítva rohantak el. Asuka nézte a három idiótát, ahogy eltűnnek, és eszébejutott, hogy testvére segítségre szorul. Letérdelt mellé, majd a fejére tette a kezét és meggyógyította. Miután végzett, úgy döntött, hogy otthagyja. Persze, a távolból megvárja, míg felébred és hazaindul. El is indult, ám hirtelen Taiga rákiáltott.

- Asuka?! - nézett megmentőjére. Asukának mintha egy kést szurtak volna a szívébe, úgy érintette az a szó.

- Mégis... mi folyik itt?

- Nem értem, hogy miről beszélsz! - mondta mérgesen a lány.

- Ne szórakozz, tudom, hogy te vagy az! - kiáltott rá a fiú és mielött a lány elfuthatott volna, megfogta a kezét és visszatartotta.

- Eressz el Taiga!!! - kiáltott rá mérgesen, ám rájött, hogy nagyot hibázott.

- Szóval... tényleg te vagy az! - ám Asuka ellökte magától testvérét és sírva elfutott. Mindketten hazafele vették az irányt. Asuka az ablakon mászott be, míg testvére természetesen az ajtón. Taiga egyből a lány szobájába akart bemenni, de az zárva volt.

- Asuka... tudom, hogy benn vagy... - ám bentről nem kapott választ.

- Rendben... ha nem nyitod ki, akkor máris szólok anyuéknak!

- Azthiszed hinnének neked? - kiáltott bentről Asuka.

- Meglátjuk - majd elindult lefelé. Hirtelen kinyitotta huga az ajtaját, ezért a fiú visszament és együtt bementek Asuka szobájába.

- Mit akarsz? - kérdezte hideg tekintettel a lány.

- Csupán egy kis magyarázatot.

- Félig ember, félig pedig macska vagyok ez minden...

- Őőő... mi?! - nézett értetlenül bátyja.

- Jól hallottad... Különleges erőm van, világos?

- Mégis miféle erő?

- Ah... áttudok utazni más világokba, például Yugiékhoz, vagy...

- Yugiékhoz?! Te szivatsz!

- Ó nem... bár ez a mai után még meglep? - kérdezte lesajnálóan Asuka.

- Hát... - vakarta Taiga a fejét.

- " Na tesó, most aztán rendesen összezavarodtál..." - sóhajtozott magába Asuka.

- Már értem! - kiáltott fel testvére.

- Igen? És mit? - nézett rá a lány kíváncsian.

- Szóval ezért nem vagy itthon, mert elmész egy másik világba!

- Hűűűhaaa!!! Erre egyedül jöttél rá? - gúnyolódott Asuka.

- Ha-ha... na és mégis mit szoktál ott csinálni?

- Mm... semmi különöset... -válaszolt Asuka, azonban egy kicsit elpirult.

- Ne mondj semmit... fiú van a dologban, ha? - vigyorgott Asuka képébe Taiga.

- Ez nem igaz! - kapta fel a vizet.

- Most már tuti... na és ki a szerencsés?

- Fogd be! - fordult el tőle a lány.

- Rendben, mehetek anyuékhoz is... - zsarolta a fiú, majd el is indult.

- Seto Kaiba... - mondta elpirulva Asuka.

- Mi??!!! Az az egoista bunkó?!

- Hé!!! Fogd vissza magad, vagy megmutatom mire vagyok képes! - kiabálta le a testvére haját Asuka.

- Tudtam, hogy furcsa izlésed van... de hogy ennyire... uhh... - szörnyülködött Taiga.

- Na jó, ennyi elég volt! - kezdte el kivonszolni bátyját a szobájából.

- Fúúújjj!!!! - kiáltott fel Taiga - Pár napja nem aludtál itthon! Te nála töltötted az éjszakát??!! Meg sem merem kérdezni, hogy mit csináltatok!!! - szörnyülködött még mindig a fiú, de már az ajtón kívül volt.

- Semmit amihez közöd lenne!!!! - csapta be az ajtót Asuka.

- Gyerekek! Mégis mit csináltok? - kiabáltak lentről a szüleik.

- Őőő... semmit.... - mosolygott kínosan Taiga. - Csak a szokásos! - majd ő is bevonult a szobájába.

Még mielött elaludtak volna, valaki kopogott Taiga ajtajánál. Asuka volt az, és be is ment.

- Hát te? - nézett álmos tekintettel a fiú.

- Ne merd bárkinek is elmondani te nyomi...! - nézett gyilkoló tekintettel a lány.

- Hűűha... nagyon meggyőző vagy... - mondta kínos vigyorral. - De ne aggódj... igaz, hogy ennél bunkóbban nem is kérhettél volna meg, de úgyse fogok erről beszélni senkinek... ne aggódj hugi. Ja és köszi a segítséget. Akár ott is hagyhattam volna a fogamat. - ettől Asuka egy kicsit megkönnyebbült.

- Köszi... és szívesen segítettem... - mondta mosolyogva. Már egyáltalán nem volt mérges. Azonban mielött kiment volna...

- Figyelj... Asuka... - szólt utána bátyja.

- Igen?

- Lenne egy kérdésem. Ez a Kaiba... párbajban jó, azt elfogadom, na de más téren is jeleskedik? Azután az éjszaka után gondolom van mit mesélned... - ám Asuka nem hagyta befejezni mondandóját, mert a képébevágott egy párnát.

- Akkora disznó vagy! Ilyen perverz gondolataid is csak neked lehetnek!!! - suttogta neki oda, majd mérgesen kiment. Kifele menet megált az ajtóba és hallotta, ahogy Taiga nevet. Pár pillanat mulva ő is elmosolyodott és elkezdett nevetni, majd mikor mindketten abbahagyták Asuka még visszaszólt testvérének.

- Az agyamra mész, de azért szeretlek... - majd becsukta az ajtót és lefeküdt aludni.

By Bridget