- Hol... hol vagyok? - kérdezte Asuka, mikor kinyitotta a szemét.

- " Áh, épp időben Asuka..." - jelent meg Kirana.

- Mi... mi történt?

- "Hazahoztalak, nehogy baj legyen... de most siess, mert elkésel az iskolából!"

- Uhh... ez nem hiányzott... - morgott egy kicsit a lány, aztán lassan összekészülődött.

Iskola után Asuka úgy érezte, hogy valamit elfelejtett...

- Hát persze! Beszélnem kell Yugival! - majd a tempót hazafele kicsit felgyorsította. Épphogy befutott a házba, ledobta a táskáját és máris indult hozzájuk.

Náluk is éppen végevolt a sulinak, így út közbe elérte őket.

- Áh! Asuka! Mond csak, jól érzed magad? Nem fáj semmid? - kérdezte mindenki.

- Hát úgy nézek én ki? - válaszolt mosolyogva a lány, majd a többiekre kacsintott.

- Nem arról van szó... csak... a tegnapi miatt... - mondta neki Téa.

- Oh... jut is eszembe... mi történt? Mert az utolsó, amire emlékszem az az volt, hogy Se... akarom mondani Kaiba megmentett... - mondta kicsit belepirulva Asuka. Nem akarta, hogy a többiek rájöjjenek, mi van köztük.

- Mi ez a tekintet? Csak nem szerettél bele? - kérdezett kissé gúnyosan Joey.

- Ugyanmár! - kapta fel a vizet Asuka.

- Pedig szerintem tetszik neked... !!!- hajolt közelebb Asukához Joey.

- Fogd be!!! - hajolt a lány még közelebb. Már azthitték, hogy egymásnak esnek, mikor Tristan közéjük lépett.

- Nem sok történt utána... - kezdte el mesélni Yugi - Kirana rádugrott, és egyből elvitt. Kaibat kérdeztük, hogy mit keresett ott, de egy szót nem szólt...

- Ez akkor azt jelenti, hogy Kaiba szereti A... - de már nem tudta Joey befejezni a mondatát, mert Asuka befogta a száját.

- Ne akard, hogy megmutassam mire vagyok képes... - mondta a lány, aki annyira dühös lett, hogy egy gyengébb vörös aura jelent meg körülötte.

- Őőő... én nem mondtam semmi... - reagált a dologra remegve Joey.

- Yugi... kérlek folytasd...

Nemsokára szétváltak útjaik, ám még mielött ez megtörtént volna...

- Mmm... Yugi... - kezdte el Asuka.

- Igen?

- Valójában nem a tegnapi miatt jöttem... de ezt ne az utcán beszéljük meg, oké? - mondta kissé aggódóan a lány.

- Őőő... persze... menjünk be hozzánk...

Mindketten bementek Yugi szobájába, majd Yugi érdeklődve nézett Asukára.

- Nos, miről lenne szó? - kezdett kissé türelmetlen lenni a fiú.

- Yugi... én... - Asuka nagyon furcsán viselkedett, amitől Yugi kezdett megrémülni.

- Egy szivességet szeretnék tőled kérni Yugi...

- Szivességet?...

- Igen... kérlek... engedd meg, hogy ...beszéljek az ikonod szellemével! - mondta ki nagynehezen Asuka.

- Dehát...

- Kérlek Yugi! Amint beszélek vele, megfogod érteni... - mondta egyre furcsábban és türelmetlenebbül a lány.

- Rendben... - válaszolt neki Yugi, majd inkonja világítani kezdett és hirtelen minden elfehéredett. Mikor Asuka kinyitotta a szemét, meglátta azt a fiút, akivel már nagyon régóta beszélni akart.

- Te... te vagy az? - kérdezte kissé félénken a lány.

- Igen... én vagyok az... már attól féltem, soha nem fogunk így beszélni egymással... - válaszolt neki Yami Yugi komoly tekintettel.

- Szóval... emlékszel rám? Ezt sosem hittem volna... úgy tudtam, minden emléked elveszett... - lepődött meg Asuka.

- Ez így is van... minden elveszett... kivéve egyetlen személyt... téged, Kleó... - nézett gyengéd tekintettel Yami Yugi - De én sem hittem volna, hogy emlékszel rám... vagy hogy ismét találkozhatunk...

- Faron... - suttogta a lány könnyes szemmel, de nem bírta tovább. Odafutott hozzá, és sírva átölelte.

- Az emlékeim... nincs semmi, csupán egy rémálom... ennyi maradt nekem belőled! - mondta Asuka zokogva, majd a földre térdeltek - Egy rémálom, ami nem hagy nyugodni...

- Miféle rémálom?

- Futok... futok valami elől, és... egyszercsak meglátlak téged, amint felém közeledsz, azonban hirtelen valamilyen kígyó megmarja a lábamat, és tehetetlenül esek össze! Utána... már csak a karjaidban kelek fel... te könnyes szemmel nézel rám és a szemedből kiolvasom: már nem élek sokáig. Érzem, ahogy a méreg egyre csak terjed a testemben, majd azt mondom neked: "Faron... kérlek... lény erős. Nekem már nincs tovább, az életem eddig tartott... de neked maradnod kell... másoknak szüksége van rád!... " - innentől már nem létezem... nincs se szívverésem, se levegővételem... már csak a kiáltásaodat hallom: "Kleó! Nee!!!"

- Igen... sajnos nekem is csak ez az emlék maradt meg... hugom... - modta kissé könnyes szemmel a fiú.

- Miért...? Miért kellett így végetérnie?! És miért nem emlékszünk semmire?! - kezdett el kiabálni Asuka.

- Mi folyik itt? - lépett be a szobába Yugi nagyapja - Miféle dologról beszéltek ti? Méghogy Yuginak Asuka a testvére...

- Na... nagyapa!

- Mindent hallottam, és szeretnék némi magyarázatot kapni!

Yami Yugi visszahúzódott, és ismét helyet hagyott Yuginak.

- Asuka... kérlek, mond el neki... és nekem is... - kérlelte most már Yugi is a lányt.

- Hát rendben... nem sokra emlékszem, csupán arra, hogy az ikonodban lévő szellem, és én valaha testvérek voltunk.

- De... ez hogy lehetséges?

- Az ő lelkét az ikonba zárták, így lehet itt. Ami engem illet, valamelyik előző életemről lehet szó...

- Na és, akkor a neve mi? Faron? Mert te így hívtad.

- Nem hiszem, hogy ez az igazi neve lenne - rázta meg a fejét Asuka - Inkább csak egy becenév... mint nálam a Kleó... de sajnos mást tényleg nem tudok...

- És mond csak Asuka - kezdte el Yugi nagyapja - milyen ruha volt rajtatok?

- Hát... nem mondom biztosra, de mintha egyiptomi lett volna...

- Értem... - gondolkozott el az öreg, majd elindult ki a szobából.

- Őőőő... nagyapa? - kérdezett utána Yugi, de már nem hallotta meg. Valamin nagyon elmélkedett:

- " Asuka szerint egyiptomi ruhát viseltek... az ikon is onnan származik... de vajon ki lehet ez a lélek? Csupán sejtésem van róla..."- töprengett, majd eltűnt Asukájék szeme elől.

- Yugi? Szerinted mi kavarta fel ennyire a nagyapádat?

- Háát... ez egy nagyon jó kérdés... - kezdte el vakarni Yugi a fejét.

- De legalább mostmár te is segíteni tudsz nekünk! - mosolygott egyet a fiú.

- Ezt hogy érted?

- Hát az ikon szellemének, Yaminak! Az emlékeit keresi, és talán veled megtalálja...

- Reménykedjünk benne... - mondta elöszőr mosolyogva a lány, azonban hirtelen nagyon szomorú lett a tekintete.

- Mi... mi történt? Hirtelen, úgy megváltoztál... - figyelt fel erre Yugi.

- Nem... semmi... csak... rossz érzésem van - mondta egyre remegőbb hangon - az a kígyó... szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül mart meg...

- Úgy érted... ! - kapta fel a fejét Yugi.

- Igen... valaki végezni akart velem... és tudni akarom, hogy miért...

- Ne aggódj... - állt a fiú Asuka elé kedves tekintettel - mi segíteni fogunk neked, rendben?

Yu... Yugi... - hatódott meg a lány, és majdnem ismét sírni kezdett - Rendben... köszönöm...!

Kis idővel késöbb Asuka hazaindult, ám egy teendő még várt rá aznap: közölni Joey-val, és a többiekkel, hogy mi derült ki... Asuka részéről talán Seto-nak volt a legnehezebb erről beszélni... Ám Asuka még nem is sejtette, hogy a hazavezető út nagy bonyodalmakba fogja vezetni...

By Bridget

Yamashita Asuka 8.

Közös múlt