Yamashita Asuka 7.

- Jajj ne!!! El fogok késni!!! - panaszkodott Asuka, miközbe a tanszereket pakolta a táskájába.

- Hát igen... azthittem már megtanultad, hogy nem jó sokat aludni... - mondta neki vigyorogva a testvére.

- Na neee... te meg mit csinálsz még mindig itthon?

- Kettőt találhatsz... nekünk ma nincs suli!! - mondta Taiga gúnyosan, mint aki direkt bosszantani akarja.

- Na jó, erre nekem nincs időm!!! - majd kirohant az ajtón. Éppen becsengettek, mikor belépett az iskolába, és össze is futott egyik barátnőjével.

- Nahát, szia Ayumi! Csak nem aludtál el te is?

- Nem... csak gondoltam megvárlak. - kacsintott rá barátnője.

- Na és a többiek?

- Hát... - nézett el Ayumi Asuka háta mögé - szerintem örüljünk, ha mi beérünk.- Erre Asuka megfordult és látta, hogy a tanár már közeledik.

- Jó ötlet! - majd mindketten futottak a terembe.

Miután végelett a sulinak, a lányok megálították Asukát.

- Asuka! Hová mész? - kérdezték tőle.

- Haza... miért?

- Mert mostanába csak a suliba látunk... mindig aztmondod, hogy nem érsz rá... csak nem történt valami?- mondták aggódóan a barátai.

- Áh, dehogy, csak mindig közbejön valami...

- Kár... - mondták szomorúan a többiek - de most nem mehetsz haza!

- Mi? Dehát miért?

- Hahó! Most van az a kötelező előadás...

- Neee!!! Ez komoly? Azthittem jövöhéten lessz...

- Gyere, mert lekéssük!!! - Asukának nem volt más választása, visszafordult a suli irányába, majd barátaival elfoglalták a helyüket az iskolai előadáson.

Már eltelt 20 perc, és szemmel láthatóan Asuka nem élvezte az előadást.

- Ahhhhh.... - sóhajtozott.

- "Ez az előadás olyan uncsi..." - gondolkozott magába - " Nekem erre nincs időm!!! Bosszút kell álnom... és... még Yugival is beszélni akarok! Csak... nem tudom, hogy hogy kezdjem el... ahhh!!! Miért ilyen nehéz az élet?!" - kérdezte magától, majd a fejét kezdte el vakarni, ám hirtelen megszólalat a tükörtelefon.

- Hé... minden rendben? - kérdezte mellette Ayumi.

- Persze, persze, csak ki kell mennem egy kicsit. - majd gyorsan kifutott egy zárt helyre és felvette.

- Bárki is az, nem érek rá...

- Asuka!!! Bakura elakarja lopni Yugi ezeréves kirakósát!!!! - kiabált a telefonba Téa.

- Hogy mi? - rémült meg Asuka - máris ott vagyok.

Mikor megérkezett már Bakuránál volt Yugi ikonja, míg ő a földön feküdt a többiekkel.

- Mit művelsz Bakura?! Hogy tehetted ezt?!

- Áh... Asuka. Régen találkoztunk... - mondta félelmetesen Bakura.Azonban Asuka olyan dühös volt, hogy egyből rátámadt és visszaszerezte az ikont, sőt az ő ikonját is. Ettől elvesztette az eszméletét és összeesett. Asuka messzire eldobta a gyűrűt, de tudta, hogy ismét visszafog térni a gyűrű gonosz szelleme.

- Hé srácok... jól vagytok? - kérdezte Yugiéktól Asuka.

- Igen... talán...

- Itt az ikonod Yugi... vigázz rá!

- Rendben... köszi a segítséget!!! - mondták mindannyian.

- Áh, nincs mit. Tudjátok, hogy mindig szívesen segítek...

- Egyépként miért is voltál elfoglalt... ? - kérdezte Téa, azonban Asuka:

- Jajjj neeeee!!! Elfelejtettem!!!!!!!!! - kiáltott fel, és gyorsan visszament az előadásra.

Eltelt pár óra, és a szellem ismét visszatért Bakura testébe.

- Ezért megfizet az a lány... - mondta mérgesen.

- Bár... talán a bosszú kevés lenne... - ördögi mosoly jelent meg az arcán.

- Készülj fel Asuka... életed eddigi legszörnyűbb estéjének nézel elébe... - és elkezdett nevetni.

Miközben Bakura bosszút forralt, Asuka otthon tanult. Miután végzett nem vágyott másra, mint egy kis alvásra. Éppen lefeküdt, mikor...

- Jajj ne... elfelejtettem Yugi-val beszélni... ahh.... majd akkor holnap... - azonban édes álmát félbeszakította a telefon hangja.

- Már megint kinek lehet baja... - morgott magába és felvette.

- Igen? Ki az?

- Asuka...

- Hm... Yugi?

- Asuka... Bakura elrabolt minket... - mondta Yugi, ám hirtelen valaki kikapta a kezéből a telefont.

- Yugi? Yugi?!?

- Igen... valaki elrabolta őket... - mondta egy félelmetes hang.

- B... Ba... Bakura... ?! - rémült meg a lány a hangot felismerve.

- A hangodból ítélve nagyon örülsz nekem... hahaha - kezdte el ördögi kacaját - Ha nem akarod, hogy bajuk essen, akkor gyere ide, tudod hol vagyunk... - és letette. Asuka nagyon félt, de muszáj volt menni, a barátai bajban voltak. Mikor összeszedte az összes bátorságát, akkor odament. Yugiék megvoltak kötözve és nem néztek ki valami jól.

- Hé srácok! - kiáltott oda nekik Asuka.

- Ne! Ne gyere ide! Ez csapda! - de már késő volt. Egy fal jelent meg Asuka körül, így nem tudott eljutni barátaihoz. Telljesen elvoltak zárva egymástól, de a lány nem volt egyedül.

- Nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen átlehet verni téged!!! - jelent meg mögötte Bakura.

- Bakura! Azonnal engedd el őket különben...

- Különben? Ugyan... ne fenyegetőzz. Hiszen... te jó ég! Úgy remegsz, mint aki kísértetet látott, bár megtudlak érteni... Érzed igaz?

Asuka rettentően félt, Bakura pedig egyre jobban sarokbaszorította.

- Mégis miről beszélsz? - kérdezte remegő hangon a lány, mikor már nem tudott hova menekülni.

- Arról, hogy azért vagy így megrémülve, mert érzed, hogy mi fog veled történni. - és elővett egy kártyát. Annak az erejét használva megbénította Asukát, aki tehetetlenül esett össze.

- Ne! Asuka! - kiáltottak fel barátai aggódóan. Joey már jóideje szenvedett a kötéllel, és szerencséjére Bakura nem volt valami jó csomókötésbe, így kiszabadította megát, majd barátait. A fal miatt azonban nem tudtak segíteni neki.

- Mégis mit akarsz Bakura? - kérdezte meg Téa.

- Hogy mit? - kérdezett vissza egy gúnyos mosollyal, majd Asuka mellé térdelt - Csupán egy kis szórakozásra vágyom... - majd a lány felsőjének cipzárjához nyúlt.

- Hé! Vedd le róla a kezed te perverz disznó! - kiáltott fel Tristan.

- Igen! Mégis mit képzelsz te magadról? - kiáltott már Joey is.

- Ne ugassatok, hiszen nincs értelme. Asuka telljesen kiszolgáltatott helyzetbe van... mintha... csak arra várna, hogy egy kicsit megcirógassam... és közbe nem tudja senki sem megmenteni tőlem!Hahahaha!!!

- Ez megőrült... - mondta félve Téa.

- Emlékszel még az árnyjátékra? Mindenki odaadta nekem a kedvenc lapját... de te titokba raktad bele úgy, hogy ne tudjuk mi az... és mikor a kirakó szelleme lerakta a Mystical Elf-jét... akkor derült csak ki, ki is vagy valójában...

- Hogy mi?... Ki is valójában? Ez meg miről beszél?! - kérdezi összezavarva Joey. Felbukkant Yami Yugi, aki szintén beszállt a beszélgetésbe...

- Mikor felhúztam a lapot éreztem, hogy nem az enyém... és akkor leraktam, mert gondoltam, hátha ez az a lap...

- És az volt... - folytatta Bakura - mikor megláttalak, mint a Mystical Elf... már tudtam, mi a helyzet...

Senki nem értette, mit akart mondani Bakura...

- De egy kicsit eltértem a tárgytól... nem szép tőlem, hogy megvárakoztatlak Asuka... - Bakura Asuka mellére rakta a kezét aki ettől telljesen megrémült és megpróbálta megtörni a bénító varázslatot, de nem sikerült neki.

- Semmi értelme erölködnöd, úgyse tudsz semmit se csinálni... te már az enyém vagy!

- Vedd... le... rólam... a kezed.... te...szemét... állat... - mondta suttogva Asuka, akinek már folytak a könnyei.

- Sajnálom... - válaszolt neki Bakura és a fülébe suttogott valamit - Az enyém voltál és az is leszel ... örökre... - Asuka telljesen megbénult, nem akarta elhinni, amit Bakura mondott. Telljesen összezavarodott, mint aki sokkot kapott, úgy nézett üres tekintettel felfelé. Ez idő alatt Bakura se tétlenkedett, egyre közelebb hajolt, majd megakarta csókolni a lányt. Ez a kísérlete azonban félbe maradt egy váratlan vendégnek köszönhetően. Bakurát hirtelen valaki hátulról megfogta és a falhoz csapta, majd az ikonját levette róla és eldobta.

- Kaiba!!! - kiáltottak fel Yugiék, mikor meglátták. Seto Asukához közelített, aki már nem sok mindent látott.

- Seto... hogy tudtál idejönni? - kérdezte Asuka, akiben még beszélni is alig volt erő.

- Egy barátod segítségét kértem... - és meglátta a vállán Kirana-t.

- Szóval te voltál...köszönöm... - mondta utolsó erejével a lány és elaludt.

By Bridget